Szombaton nem értem oda imaházba (hááát, nem is nagoyn kapkodtam, hogy õszinte legyek, és szemlesütve pironkodom azóta is) de magamban kikapcsolódtam.
A szombatjaim szoktak lenni a legkatasztrofálisabbak lelkileg, mert akor általában egyedül vagyok, csend van, és ilyenkor tudok leállni, megállni, elcsendesdni kcsit, és ezenfelül az életem mindegy nyomora is ezen a szent napon zúdul rám, tonnástul. Nagyon tudok szenvedni.
Ki is találtam magamnak, hogy nem leszek otthon egyedül sombatonként, istentiszteletre mindenkép elmegyek, csak sajna ezen a 7végén se Icuéknál, se Hajniéknál nem volt házi istentisztelet, az imaházban lévõ ridegség meg már annyira taszít, hogy semmi sem vonz oda. Na, ezt jól megmondta...) Szóval a igazi szeretetet nem lehet képmutatni, az vagy van vagy nincs, a mázakon átlátok, a képmutatást, gyávaságot gyûlölöm, szóval az az igazság, hogy egy ideje már csak magamhoz hasonló kaliberû emberek társaságában érzem jól magam. Régebben jól elviseltem a hûdenagyonjólvagyunk címû "keresztényeket" is, mára ennek halovány árnyáka sincs meg bennem, és azt tapasztalom, hogy rühellem ha valaki nem talpig õszinte!!! Inkább maradok magamnak otthon.
Na szóval olvastam pár sor Bibliát, nyugodtam-feküdtem, aztán Lackóval kimentünk megnézni házikómat, mit haladt Miklós testvér, és hogy tervezhetem a költözést?
Egyre szebb minden! :) Kezdem megszeretni ezt a ks házat, ami boldogságom kicsi színtere lesz! (Már az!)Jó, hogy sokat járunk ki, nekem is meg kell barátkoznom a gondolattal, hogy ott fogunk lakni, élni. És nehéz. Régebben nem vacilláltam ennyit ezen. De az is igaz, hogy most meg kell szoknom, de ahogy szokom, úgy szeretem is meg! :)
Drágám aztán este jött át, megnéztük a Brian életét!!! :D :D :D Rólam annyit kell tudni, hog ynagy antifilmista vagyok. Régebben lehetõségem nem volt filmeket nézni, manapság meg idegesített ha nálam a gyerekeim beszélgetés helyett tévéztek, a számomra befogadható és kívánatos mondanivaló oly kevés a mindennapi televíziózásban, szóval engem filmnézéssel nem lehet meghódítani! nekem ez nem program! Sõt!
No, ezért is érdekes, hogy Lacival idõnként leülök megnézni valamit. (Már Õ is örül neki, mert tudja, hogy alapból mennyire rühellem a filmeket) Ha találunk olysmit, ami az én igényem, akkor tudom, hogy nagoyn boldoggá teszem, ha közösen házimozuzunk.
Hááát, az a Brian élete kiverte a biztosítékot nálam, jó értelemben. Ekkora baromságot!!! Rengeteget nevettem rajta! :D
És igyekszem azóta én is az élet napfényes oldalát nézni! :D
