Ma reggelre elhunytak két tüneményesen cuki tengerimalacaim, akiket nagyon szerettünk. :( :( :(
Nyár végén kaptuk Õket ajcsiba. Szeretve, dédelgetve, na és JÓÓÓ KAJÁKON nõttek-nõddögéltek nálunk...
Hmmm... Ma reggelre a vöri-fehér, irgalmatlanul kócos szõrû kis jószág jobblétre szenderült. :(
Fehérke még élt, de csak negyed órát, hozzábújt Vörihez, majd tizenpár perc kínlódás után Õ is kimúlt...
Megsirattuk Õket Olival.
Felhívtam Lackómat is reggel, hogy Vörös Béla elment, s Fehérke is hamarosan meghal... Nagyon sajnálta õket, mivel minden este megnézte õket. Fiúk voltak. Míg én fürödtem, nevetgélve tanulmányozta a kis kócoskáimat: milyen aranyosak, mennyire édesen és gyorsan (!) rágcsálnak mindent.
A Legényanya c. film után szabadon -mivel fiúk voltak- elnevezte Õket Bélának. Mindkettõt! ;) :D
Mikor esténként megjött, bement a gyerekszobába és beköszönt a tengerimalackáknak:
-Szervusztok Béláim!!! :D
Bélák nincsenek többé!... :(
