A vasárnap esténk igen érdekesre sikeredett, de hálás vagyok a Jóistennek, hogy van egy ÉLÕ nagyfiam!!!
Lényegében annyi a sztori, hogy Csabimat Szutyokfalva vasútállomásán egy 190 magas, húsz év körüli csóka elkezdte molesztálni, hogy adja oda a táskáját! Csabi azt mondta, dehogy adja! Erre kést rántott elõ és rátámadt Csabira, azzal a felkiáltással, hogy "akkor megöllek"!
Csabi elesett mikor hátrált, de a srác csak jött neki, erre -mást nem tudott kitalálni- fektében kirúgta a lábát, elmondása szerint reccsent a csóka térde. Ezzel a lendülettel fejbe is rúgta kétszer, de a srác csak kapadozott, ment neki... (Jaj szegényem, én befostam volna!) Csabi kikapta a kést a srác kezébõl, tartotta bal kézben, hogy ez a szarházi ne tudja belévágni, de addig kapadozott az ürge, hogy kihasította saját jobb kezén a dzsekijét, a saját késébe nyúlva. Csabi csak azt látta, hogy véres a kés, szal valószínû a karját is megvágta a barmának...
De még mindig csak teperte volna le Csabit, pedig már a földön volt a hapsi. Csabi ekkor még kétszer fejen-arcon vágta, vérzett az orra a csókának és feküdt a földön, és ekkor megjött a vonata, és gyors felszállt. Kezében a véres késsel. Valahol a következõ település után kihajította a vonatból, azt se tudta mit csinál, mit csináljon?
A "hab a tortán" az volt, hogy annyira az események hatása alatt volt még, hogy Piripócson elfelejtett leszállni a vonatról, s bambulásából ébredve leugrott az induló vonatról, gördült vagy kettõt-hármat saját teste körül a földön. (Pont van egy ismerõsöm, akinek így vágta le mindkét lábát a vonat.)
Mikor hazaért mesélte el ezeket... Lefagytam. Remegett az idegtõl.
Rábeszéltem menjünk el a rendõrségre. Könyörgött, hogy ne menjünk, úgy be volt tojva. Mondtam neki, ha meghalt a srác, börtönbe fogsz kerülni, jobb ha elmesélsz mindent a rendõrségen, és ne félj, hát te csak védted magadat, jogosan!!!
Úgy remegett a rendõrségen, hogy megitatták, hogy beszélni tudjon.
A rendõrbácsi nyugtatta, hogy õ a sértett, ne aggódjon, lesz eljárás, de ne féljen, nem lesz baja! Huhhh...
Mikor kint várakoztunk vallomástétel után vagy fél órát vigasztaltam, megpuszilgattam a kezét. Le vannak verõdve a jobb öklén a bütykei. Öntöttem a lelket belé, hogy a jó lelkiismeret ezt diktálta, hogy bejelentse a történteket, lesz, ami lesz!
Azért a humor minket soha nem hagy el, asszem a Jóisten próbál ezzel vigasztalni és megerõsíteni minket: mikor elköszöntünk, utánunk kiabált egy fiatalabb köpcös rendõr:
"Csaba, te tényleg megverted a rablót???" (És röhög hangosan!!!) Nézünk ledöbbizve, ez tök jófej, és tetszik neki a sztori! (Hát van is pikantériája) Mondjuk, hogy igen, de attól félünk, hogy komoly baja lett a támadó fiatalembernek, és ezért jöttünk bejelenteni a történteket. Szeretnénk megnyugodni, hogy jól van! Rendõrsrác: "Na, persze, biztos nem fog bemenni a sérüléseivel a kórházba, hogy Jónapot jöttem, mert késes kéregetés közben úgy elvertek, mint a szart!" -így a rendõr.
Kimenve a kapun egymásra néztünk és elnevettük magunkat, mondom, látod Csabim ezért az utolsó két percért megérte bejönni!
Tegnap a közeli nagyvárosban vallatták még, de ha az a srác nem jelentkezik sehol (és nem valószínû, hogy fog) akkor nem lesz ügy... Kisfiam nem jelentette fel.
Mikor hazaértünk elém a házhoz, megölelgettük egymást, megpuszilgatott, és halkan csak annyit mondott: "Anya, megint neked volt igazad!" ((Nem számít!))
Szeretem!
Isten éltesse és óvja a gyermekeinket!
