Milyen igaz a mondás -vagy inkább népi bölcsesség- hogy mindennek eljön az ideje!
Mennyit vártam erre az alkalomra, és ma este TELJESEN VÁRATLANUL, pif-paf megkaptam, amit annyira kívántam. Természetesen nem olyan formában, ahogy számítottam rá, de megtörtént! És igazán mondom: innentõl nem aggódom semmi miatt! :)
Ma délelõtt házi istentiszteleten voltam Icuéknál, ahol megdöbbenésemre voltunk vagy húszan, én max nagoyn max tíz emberre számítottam, abból is kettõ fõ cu meg Pitthew, másik kettõ meg én Olival. No mindegy, jó kis tömeg ült a nappalijukban, és áhítattal hallgatták (hallgattuk) a Kazahsztánból a hitéért elüldözött Paul prédikációját. Fantasztikus volt!!! Csupa Biblia, élõ és ható ige, felrázott és új késztetéseket szült bennem. El sem tudom mondani milyen felüdítõ a hétköznapokból, a bajokból az Isten közelébe kerülni, és nem alulról szagolgatni folyton a kis nyomorúságunk ibolyáját, hanem felülrõl megcsodálni a virág szépségét!
Kicsit felülemelkedni mindenen, ünneélyes és megható gondolatokkal megtelni. (A csupa-vega ebéddel is igen kellemesen megteltünk!:) )
Az életrõl való szép gondolatokkal tértünk haza Olivérrel. Megnyugodtam.
Aztán délután kissé (inkább már estefelé) aggódni kezdtem: vajon hol van elveszve Lackóm, ismét? Már megbeszéltem magammal, hogy nem húzom fel magam, mert mindig OKKAL volt távol eddig, de ma azért már fortyogott a káposztalé a fejemben ugye, hog ymiért nem keres még 7-kor?!
Felhívtam. Nem vette fel. Gondolhatjátok: a legvadabb hollywood-i forgatókönyvek jelenetei játszódtak le a fejemben: szörnyû sárkányok (nagoyn csinos nõk személyében) a szakítás lehetõsége, mert megcsalt valakivel, vagy csak már fontolgatja a lehetõséget, hogy elhagy. (A szörnyû én vagyok!!!)
Újra felhívtam, ha nõvel van, hát legyen kellemetlen neki, hogy csörög folyamatosan a telója!!! (A sárkány én vagyok!!!)
Felvette, elhaló hangon. "Már akartalak hívni... Alig hallottam.... Nagyon rosszul vagyok... Akkor ma nem jössz át? (A szipirtyó én vagyok!!!) Nem, szerettelek volna megkérni, hogy vigyél el ügyeletre!" Döbb... Mekkora egy barom vagyok, megint és újra és ismételten és most szintúgy... Katasztrófa! Rettenetesen szégyelltem magam! Elsõsorban magam elõt. Meg a Jóisten elõtt is. Mennyi bizonyítékott adott már, hogy soha nem volt okom aggódni, és kételkedni Laciban, de bennem még él a szörnyeteg, és felemészti és megzabálja bennem a normális nõt. De nem! Ennek most vége van!!!
Álmodtam róla, hogy vezethessem az új autóját, amit már "közösen" vettünk, vagyis kapcsolataunk ideje alatti szerzemény, s epekedtem az után, hogy elmehessek hozzájuk! Ma mindkettõ valóra vált!Sajna, hogy orvoshoz kellett vinnem, de vezettem az új autóját, ami mellesleg egy álom, gubbasztottam mellette vagy háromnegyed órát az ügyeleten, mire visszajött egy orvos. Nagyon aggódtam miatta, alig létezett, közben migrén gyötörte. Végül elvittem a patikába, s kérdeztem eljön-e hozzám kicsit? Azt mondta nem! Most te gyere hozzám egy kicsit, jó? (Jó-e??? MENNYORSZÁÁÁÁÁG!!!!! :D)
Szóval hazavitte, isteni a kocsija, hihetetlen jó volt vezetni, és bementünk hozzájuk! Nagyon szép rend és tisztaság van náluk!!! Patyolat! Imádom -tudtam, hogy így lesz! :) Anyukája fenn várt minket, s leültetett, kaptam joghurtot is, beszélgettünk, és rémnevetve azt mondta meghív engem is holnapra ebédre! :) :) :) Mit kívánhatnék még? :) Sajna nem fogadhattam el, mert az enyémek is jönnek holnap ebédre hozzám. De biztos lesz más alkalom is. Meg kell mondanom, láttam Terike nénin, hog yörül nekem!!! 
:)
Aztán bementünk a SZOBÁJÁBA!!! ;) Úgy is éreztem magam, mint aki szent fõõõdön jár! 
Azt mondta nem kapcsol villanyt mert nagy a rendetlenség! Jah! Volt egy doboz az ágya mellett, amúgy rend-fegyelem-HKSZ! Nálam megközelítõleg nincs ilyen rend! (Juj!
) Szóval megnéztük a bazi nagy tévéjén a Dr. Dolittle-t. Továbbra sem szeretek tévézni, de ez kib*szott nagy élmény volt! :D Bocsi a vulgairtáért! Összebújva a szerelmemmel a plédje alatt, ölelgetve egymást, és többször is elmondta, hogy annyira örül, hogy ott vagyok! :) És az ágya is roppant mód kényelmes! Saját méretre gyártatta tavaly, mert ugye a két méterkéjével minden ágyról lelógik, valami extra betéttel, extra pénzért, aztán nem tud rajta aludni, mert túl kemény! 
Szerintem nagyon kényelmes! :)
Hát, nem is tudok mit mondani. Lelkemnek gyönyör volt a ma este, még ha ilyen módon sikerült is mindez!
Ráadásként "megismerkedhettem" Bundival, a rettenetesen félelmetes, mindenkit elijesztõ, cigányok közellensége, irtó bátor háziebbel! :) Hagyta magát megsimogatni és jól meg is dögönyöztem! :) Aztán Cukorfalatom kikísért a kapuba, s én hazagyalogolta, -azt az öt háznyit! :)
Annyira boldog vagyok!!!!!! :)
Megígértem a Teremtõnek, hogy az energiáimat imádkozásra fogom fordítani, mert számára nincsenek lehetetlenek, nem pedig önmérgezõ aggódásra!
Jóéjt mindenkinek, és elõre is szép vasárnapot!
