Megvolt a várva várt kerti ünnepség.
Nagyon jól sikerült!!! (Le kell számítani, hogy zsongott a fejem, és ahogy szoktam általában az ünnepeket: túlvártam ezt is. Ebbõl adódóan depresszióig nyomott hangulatom lett, amit egy-két kellemetlen helyzet a szervezésben nagyon kihozott. Nem volt egy perc pihenõm egész héten, így idegzsába lettem, musz volt egy fél szem nyugtatót bevenni, hogy ne akarjak se legyilkolni senkit délután, se ne vesszek össze a fél famíliával. A nyugibogyó hatására "kissé" bágyadt voltam, meg néha azt sem tudtam hol vagyok. 
Kérdeztem már itthon Lacit, hogy nagyon nyûgös voltam-e, azt mondta, nem, csak szótlanabb, mint máskor. Mindegy, nem ez volt a lényeg, nem én voltam a lényeg!!!)
Lackó idõben érkezett, szépen kiöltözve, ahogy illik. :) A kezébe nyomtam a celofánba csomagolt poharakat, én meg felkaptam a kistáskámat, nagy szatyromat, és mentünk le a kocsihoz. Közben elárultam neki, hogy van ám még egy ziccer, ugyanis Halas-tavas Falvára még át kell ruccanni a Húgomért, mert senki kocsijába nem fért már be... Édeske szemrebbenés nélkül igent mondott. Jókat vihorásztunk visszafele, Ilus tud hangulatot csinálni mindig! 
Kezdve ott, hogy a kapu elõtt kisszéken üldögélve várt minket, amirõl kiderült, hogy az ajándék virágtartó az! :D Délelõtt mondtam neki kapuccsínózás után, hogy délután egy egész zsák jókedvet hozzon magával, mert nekem egy deka sincs...
Visszaértünk Piripócsra, majd elmentünk a virágboltba a rózsakosárért. Mikor beléptünk, már láttuk a pulton a 70 szál bordó rózsából készült virágpompát. GYÖNYÖRÛ VOLT!!! :) Nagyon örültünk neki, mert elképzelni sem tudtuk milyen lesz, de pazar lett!!!
Kiérkeztünk nagynénémhez, a többiek, Misiéket leszámítva már ott voltak. Jeleztünk, hogy ki kéne jönni, és közösen átadni a hatalmas csokrot. Ki is vonult mindenki, és közös lendülettel bejõve köszöntöttük fel a Drágát! :) Meghatódott... Fényképeztünk. Aztán mindenki visszacsüccs az asztalhoz és ebéd folytatódott. :) Misiék egy óra múlva jöttek, mert Márk aludt.
Ezek után zabálás napestig, ivás, kávézás, marháskodás, beszélgetések, nevetés, viccelõdés, ezeréves sztorik elmesélése. Rólam is természetesen, Lackónak célozva! :) Fõleg arról próbálták meggyõzni, hogy ne hagyja magát megetetni a kajáimmal, mert sose tudni mi van bennük! :D Kis dögök!!! :P
Manci néném is ott volt, akinek nagyon örültünk, rég találkoztunk, õ Erzsi mama nõvére. Vele is dumcsiztunk kicsit.
A gyerekek közben jókat játszogattak a füves udvaron. Eközben a fiúk sörözgettek, iddogáltak, a lányok sütizgettek, iddogáltak és mindenki keresztbe-kasul beszélgetett mindenkivel. Nagyon jó hangulatúak ezek az összejövetelek mindig!
Indulás elõtt Erzsi mama mindnyájunknak pakolt holnapra is kaját, sült húsokat és mindenféle rántott és töltött bizgentyûket, na meg Manci-féle rétest. :) Rengeteget sütött! Nem tudom, mennyi ideig tartott neki azt a hatféle házi szaladgálóst kinyújtani-kisütni, de el tudom képzelni, hogy az egész péntekje ráment!
Lackóka kedves, beszélgetõs, nagyon aranyos volt most is, Mancival is megismerkedtek, tesókkal, sógikkal, sóginõkkel pedig "mélyítették" az ismerettséget.
Vígan-vidáman jöttünk haza, neki még szerelõs dolga volt, én meg mondtam, hogy szeretnék aludni egyet, mert a halálomon vagyok! :D (Bogyó)
Késõbb még átjött és nagyon szép estét töltöttünk együtt! :)
Szercsi van!!! :)
Remélem az én drága jó Nagynénikém-nevelõanyukám (aki a húga árván maradt kilenc gyerekét felnevelte, s húsz évet áldozott erre az életébõl, a sajátját félretéve) boldog mosollyal a szája szélén aludt el, és jó szívvel gondol a mai napra, örül az ajándékoknak! És remélem érzi és tudja, hogy nagyon szeretjük!!! :)
ISTEN ÉLTESSE PICI BOGÁRKA!!!!!!! :)
