Mercédesszel épp ebédeltünk fél egykor, mikor is csengetett valaki.
Nem vártunk senkit. Belahallóztam a kaputelefonba, és egy jólismert mély férfihang szólt vissza: "Szia! Én vagyok!" Lackóóó! :) :) :)
Feljött. Látta, hogy épp eszünk. "Hoztam kis desszertet nektek ebéd utánra." Hûûû, mi az? "Te vagy az?" kérdi Merci. :D "Igen, én leszek a desszert ebéd után!" :) És rám mosolygott és cuppppppanósan megpuszilt! :)
Jaj, ez hideg! Akkor ez fagyi! :) Hozott egy naaagy adag fagylaltot Szomszédfalváról, mert ott volt dolga, hozta haza a tóról a hangtechnikát.
Beszélgettünk kicsit, maradt pár percre, aztán ment Õ is haza ebédelni, meg csinálni a dolgait. Estére füvet is akar még nyírni.
Aztán jön hozzám majd valamikor! Alig várom -az én kis desszertkémet! ;) :) :)