Nem tudom mit hoz a holnap?
Nem tudom ha kifáradok nagyon a munkában, vagy elkeserítenek az élet dolgai mit fogok mondani, mit fogok érezni?
Néha egyetlen nap is olyan irdatlan hosszú, hogy majd' belepusztulok, különösen ha bánt valami... Sokszor aggódom, nagyon sokszor görcsölök, és elõfordul párszor, hogy ideges vagyok... Jópárszor kapnak el kétségek és bizonytalanság és nem kevésszer a szeretetlenség érzése. Mindkét végrõl: hogy senki sem szeret, és az is, hogy képtelen vagyok bárkit is szeretni. Rendesen. Ahogy elvárható lenne, ahogy a másik maximálisan élvezni tudná... hhhhhhhhhhhhh *nagy sóhaj*
Tengernyi dolog megfejthetetlen számomra, magamat sem ismerem megbízhatóan nemhogy mást, nemhogy az életet...
Nem tudom hogyan kell jól élni?... :( Csak kapisgálom, és ami egyedül megnyugtató és irányadó, felemelõ és vigasztaló az a Szentírás. Ezt teljes õszinteséggel és tapasztalattal mondom. Egy varázslat!!! :)
Szóval... Nem tudom mit hoz a jövõ, de próbálok bízni!
És igen: ma nagyon szerelmes vagyok, a lelkemet cirógatják a kellemes érzések Lackótól. 
Az ölelésébe bújni maga a mennyország! Bár a válláig sem érek, csak a mellkasáig. :)
Szeretném ha megmaradnánk egymásnak!!! Teljesen boldog életet tudok elképzelni magunknak! :)
Vágyom a csodára: hogy a holnap is ugyanilyen szép lesz!!! :)
