Feljött negyed 11-kor...
Felhívott elõtte, hogy "Itt vagyok, felengedsz?" (Hát nem sok híja volt, hogy nem!!!)

Megbeszéltük, hogy ez egy akkora izé dolog nem szólni, hogy az nem kifejezés!!!
Láttam rajta, hogy kivan, mesélte aztán, hogy éjjel nem tudott aludni. Mondtam neki, hogy nem az a baj, ha néha nem jön, mert megértem, meg nekem is ezer dolgom van, csak szóljon elõtte, hogy "Tündérkém nem megyek, mert most fekszem le aludni, és lehet csak meló elõtt sikerül kelni" Ez sem probléma, mert ezért igazán nem duzzoghatok, mert tudom, hogy a 7végéi katasztrofálisak abból adódóan, hogy állandóan éjjelre jár dolgozni, délelõtt alszik, aztán péntek-szombat meg szegény szervezet nem tud mit kezdeni a helyzettel, hogy aludni kéne... És ilyenkor megszunnyad. Most is az volt a "baj", hogy 5-kor eldõlt egy fél órára, aztán majd fél tízkor kelt, mikor hívtam. Emlékszem is, hogy az volt az elsõ szava, hogy "már ennyi az idõ? ".

Áhh. Tegnap este mikor beszéltem hozzá, már majd elaludt, szóval nem nagoyn figyelt. Ekkor csak annyit szólt mosolyogva, hogy "már kollektív tudatom van"... Ma kijelentettem neki, hogy egy valamije száz százalék nincs, az pedig a kollektív tudat! :P Mert egy önzõ dög, aki csak magára gondol és semmibe veszi a másikat és... és.. és... ésss....... Hát nem kinevetett??? És mondogatta, hogy "még, még, még! Hadd tudjam meg a teljes igazságot, milyen vagyok! :) Ki-rööö-hööö-gött! :P :D
És hogy õ edzi az idegszálaimat. Én a testemet edzem, õ az idegeimet. Mondom: edzeni meg tönkretenni az nem ugyanaz!!! Vihogott. Ölelgetett, hog yõ tudja, hogy nagyon nehéz eset. Nem nehéz eset vagy, hanem nem törõdsz azzal, mit gondolok. Ez nem igaz! -mondta õ. No, még kedvesen elcívódtunk egy darabig, mikorra is kimondattam vele, hog yén egy hõs vagyok!!! Mer ezt normális átlagember nem tudja elviselni!!! :P

Utálom magam, amiért szeretem! :P Tudom, hogy az enyém, csak még nevelnem kell. Nem fogom hagyni magam!!!

Na csók mindenkinek, és jóéjt!

Anix, lehet Tamagochi-t kellett volna szereznem inkább?