Két hete vendégül láttunk Thesszalonikibõl egy aranyos, egyébiránt meg mezõgazdásznak tanuló leánykát. A nagy, végtelen görög tenger partjáról érkezett, s elmesélése alapján az egész megelõzõ héten bene áztatta habtestét. :)
Hoszú, vaskos haja volt, sötétbarna, s nagy barna, õszinte szemei. Sokat beszélgetünk (bruhhahhhha:D) néha úgy tûnt, grögül menne a legjobban, de milyen kár, hogy görögül sem beszélünk... Na jó, kislányom egész jól törte az angolt, Albertom mindent elmondott másodszorra is, és így megértett hellyel-közzel mindent a kislány. Én a végén már nagyon folyékonyan beszéltem, vagyis se nem ragoztam, se nem használtam igeidõket, mert ilyen tudás mellé fölöslegesnek tûnt!!! :D (Ilyen semmilyen...)
Nem határoztam el, hogy megtanulok angolul, mert jelenleg se anyagilag, se idõben nem látok rá esélyt, de a gyerekeim végre belátták, hog ynekik pedig MUSZÁJ!
Édes volt a kis Angeliki, közvetlen, szerény, mosolygós, széles gesztusokkal beszélt, magyarázott, tõlünk eltérõen hibátlan angollal.
Mindenféle magyaros és nem magyaros étellel traktáltam, de alig evett. Megnyugodtam mikor mások is mesélték, hogy az õ "cserelányuk" sem táplálkozott kielégítõen... :P :)
A légkondis gyerekszobát kapta, jó kis hely Olim szobácskája, a színes bútorokkal -tetszett is neki! :) Õ is fest és rajzol, mint az én lányom, tehát a közös hang megvolt rögtön. Dicsérte az országot, majd elmentünk alukálni.
Másnap Kecskeméten a Planetáriumban voltak a múzeumok éjszakáján, egy tanyacsárdában, meg a fõtéren. Éjszaka értek haza. Másnap délelõtt, a mûzlis-gyümölcsös reggeli után (ami a kedvence) sétáltunka városban, megnézve Piripócs látványosságait. Hát nehogy azigyétek, hogy vaaha is hallott valamit nagyszerû költõnkrõl... :D
Délután a Szelidi-tón voltak fürdeni, kenuzni és vízikerékpározni, lángost enni, falat mászni, s egyebekben lefáradni. Mikor hazaértek hozzám, Albi kérdezte, hogy kimenjenek-e a árosba, mire széles gesztukulálással "Oh, noooo!" volt a válasz !:) Kifáradtak, mint a kutya!
Levezetésként Harry Pottert néztek (mert az jó -csak én utálom) és görögül akarták, az én gyerekeim. Persze mondta nevetve, hogy miatta nem kell görögül, de aztán nem is sikerült, csak angolul megnézni. Valahol félúton elmentek alukálni. :)
Hétfõn már csak egy közös reggeli fért bele, mert vissza kellett szolgáltatnunk a kis Drágát a hivatalos szerveknek, mármint a Giminek.
Jó volt Vele lenni, mert amikor vendég van a háznál az ember saját magát is vendégnek érzi, minden olyan emelkedett! :)
Vasárnap reggel elbúcsúztattuk, megölelgettük, s a lelkére kötöttük, hogy még látni szeretnénk az életben! :) Mercim õsszel megy ki, remélem hozzájuk kerül!
