Áttekertem az utóbi irományaimon, aztán rájöttem, hogy meglehetõsen hiányos az eseménysor, és ha lesz idõm ma délután, akkor a legfontosabb eseményeket leírom.
Mert például furcsa lehet, hogy most már nagy örömrõl számolok be Lackóval, elõtte meg még gyötrõdtem. Igen...
Az alap "gyötrõdõs" mentalitásomból adódóan, és igen: elég sok borsot tört az orrom alá, de nem szándékosan, ez kiderült.
Aztán egyszer csak betelt nálam a pohár, és kétszer is határozottan felszólítottam, hogy döntse el mit akar! Hát, az a baj, hogy nem tudaj... Mondtam neki, hogy akkor aludjon rá egyet (kettõt-akárhányat) De mikor elment éjszakára dolgozni, úgy döntöttem, én nem vagyokhajlandó olyan emberrel együttlenni 100% odaadással, aki asse tudja mit akar tõlem, akar-e egyáltalán valamit? Megelõztem: elküldtem. Megírtam Neki, hogy nagyon szeretem, de úgy, hogy nem értékel engem kellõképpen,úgy nekem ez nem megy!!! És legyen vége!
Volt pár nap szünet, amibe én majd belebolondultam, de megharcoltam a kis harcaimat: magammal, a Jóistennel, átgondoltam mindent, az egész életemet -mondhatni- a helyzetemet, a szándékaimat, az érzelmeimet, mindkettõnk érettségét kapcsolatra, az életre.
Abból az apropóból jött át, hogy visszadjam neki a pendrive-ját, s leültünk beszélgetni. Engem a sírás kerülgetett (mert akkorra már tisztán és világosan tudtam, hogy kell nekem, és akarom Õt) Õ pedig csak morzsolgatta a kulcsát, és le volt fagyva, halálravált szomorú és rezzenéstelen arccal ült mellettem. Vibrált a levegõ, remegtem a félelemtõl, volt valami különösen félelmetes érzés a szobában: az egymás elvesztésének borzalma. A vég lehetõsége.
Aztán egyszer csak megfogta a kezem, és azt mondta, sokat gondolkodott, és azért legyen vége, mert úgy látja nem tud boldoggá tenni, sok szenvedést okoz nekem, de nem akar bántani! Alig tudtam megszólalni, de mondtam neki, hog yén alapjában véve nagyon boldog vagyok vele, csak pár apró szokásán kell változtatnia! És hogy nekem is megvannak ezek az elviselhetetlen dolgaim, csak kettõnk közül Õ van olyan tapintatos, hogy nem közli velem. Még erre sem mondta, hogy igen, nagyon nagyra értékeltem.
Aztán csak öleltük egymást, mint akik sosem akarják elengedni egymást. Ne tudjátok meg milyen volt az a pár perc, mikor nem tudod mi van? Most akkor ennyi volt? Vége tényleg? Vagy van remény? Majnem felsírtam, de sikerült tartani magam. Szorosan ölelt, cirógatott, ekkor sikerült annyit kinyögnöm, halkan, hogy "maradj meg nekem, a hibáiddal együtt"! Ekkor kaptam Tõle egy forró, szenvedélyes,, leírhatatlan csókot, amiben benne volt minden. Ekkor bizonyosodtam meg felõle, hogy Õ is ugyanúgy remegett "az életéért" mint én! :) Elég pocsék sírva csókolózni, úgy, hogy patakzik a könny az arcodon, de... nagyon jó érzés volt: felszabadulni arra, hogy döntött! :) És mellettem!
Innentõl csendes finomsággal zajlottak az események, még több áhitatot érzek iránta, mint eddig, de Õ is!! Úgy látom! :)
Innentõl kezdve higgyétek el, semmin nem kértem újból, nem teremtettem le semmiért, nem kértem számon. Megmondtam, hogy én sem tudom mit akarok (dehogynem!:P) és hog ymajd minden alakul, ahogy alakul! Azóta??? Mint a kiscsacsi: keres, hív, jön, lesi a kívánságaimat, elõzékeny. az addigi összes vágyamat teljesítette, újabb kérés nélkül. Sõt, amikrõl régebben beszélgettünk Õ hozza fel, és tesz programajánlatokat, kedveskedik. Mindenben! Egy csoda az egész! :) Pedig belhaltam... Asszem Õ is. Lehet, hogy ez kellett?
Múlt 7végén 20 éves volt az anemzetközi cég, ahol dolgozik, meghívott a party-ra meg a vacsira. Bemutatott vagy 30 embernek, legelõször a német nagyfõnökének, majd barátoknak, haveroknak, kollégáknak. És olyan büszke volt rám, ragyogott a kis büdös! :) Mondjuk megjelentem, szó mi szó! :P :) Nem imegyek ekkora kaliberû rendezvényre házianyusan... Édes volt végig, nagoyn jóléreztem magam vel. Itt láttam rajta elõször (a kezdetek óta) hogy nem mondja, de fülig szerelmes! 
:) Úgy sétálgatott ott velem le-fel mint királynõjével az ifjú király! :) Másnap is hõs szerelmesként rohant hozzám... és azóta is! :) Egyszerûen csodás!
Én mindent beleteszek, hogy így is maradjon! :)
BOLDOGSÁGOT MINDENKINEK!!! 
