Hát, nem kívánom az elmúlt négy napomat senkinek!!!!!!! Persze tudom, vanakinek sokkal rosszabb más téren, mint nekem, de megvoltak a jó kis kínjaim!
Fõnököm ovos, így Neki panaszkodhatok, ha konkrét gondjaim vannak, és ugye voltak most. Kérdezte tegnap: hogy vagyok (nyugigyógyszer és kalciumozás után)? Mondtam, hogy már sokkal jobb, most már csak egy fél bivalycsordát tudnék leölni fél kézzel!!! :D :D :P
Kegyetlen volt!!! :( Utoljára ilyen dühöket konkrétan csak a depis, gyógyszeres idõszakom alatt éltem meg. Kisebb mérgelõdéseket sokszor, de ezt a kínzó "legyilkollak-érzést" már rég nem -SZERENCSÉRE!!!!
Szedni fogom a kalciumot továbbra is, veszek még orbáncfüvet és lesz otthon nálam Frontin, hogy meglegyen a tudat, hogy ott van, ha kell. És nekem kell! Mármint törõdnöm magammal és táplálni a testemet, lelkemet, hogy jól legyek!
Na szóval: kiírtam magamból itt, aztán beszéltem Gyepszivel, aki jól helyrepofozott, míg a viharos erejû SZEMBEszélben hazatekertem, kínok között 15 km-t. Zsuzsalinkával is csacsogtam. Aztán este fõninénimmel is eldiskuráltunk a párkapcsolatok mibenlétérõl. a lényeg: nincsenek teli tálak, csak morzsák vannak. És ha az ember NEM TANULJA MEG, hogy a morzsa mellett legyen boldog, akkor mindig csak az fog neki fájni, ami hiányzik a tálból......
Ezután alukáltam egyet, majd megjött Kishúgom, és megmentette az életemet egy doboz drága (és k* sz*r) jégkrémmel! :D Remegtem az idegtõl... de beletörõdtem a lehetõségeimbe. Sokat imádkoztam: értelemért, belátásért, átlátásért, életigenlésért, és hogy bármi is jön rám ezután az az isten akarata legyen, és el udjam fogadni!!!
Ezek után viháncoltam örömömben, mikor is Lackó hívott, hogy otthon vagyok-e, és átjöhetne-e tíz perc múlva? :) Át hát!!! :)
Megfogta mindkét kezem, mikor belépett és megpuszilt, de abban az egyetlen, édes pusziban benne volt minden! :)
Tudom, hogy "szeret"! (Már mondta régebben) És azt is tudom, hogy nem kell mindig mindent kimondani, és aki lassan jár, tovább ér.
Meg kell tanulnom várni, türelmesnek lenni és lassan járni!
Húúú, de nehéz az élet! :P
De már sokkal jobban vagyok: köszi Nektek!!!! :)
