Általában lesz*rom hogy hétfõ van, nem szoktam a halálomon lenni tõle, mint az itt nálunk népszokás, de ma nagyon utálok elindulni, mert holt bizonytalan a kolléganõ milyen agyi állapotban érkezik meg szerda után, mikor is mérgesen távozott...
Fõnivel közölnöm kell valamit aminek nem fog örülni, és holnap délutánra el is akarok kéretszkedni, mert hivatalos ügyeket szeretnék intézni.
Tegnap megnéztük ismét a házat, és egyre vacakabb a kedvem az egésztõl... Mert hát a valóság nem éppen... nem éppen csodás! :(
Meg az egész: hogy fog menni, hogy nem? :(
Na mindegy, a kedvem katasztrófa, de van Isten az égben, aki a pillanatnyi szenvedésemet könnyebbé teszi, mert célt állított elém! :)
NEKTEK SZÉP HÉTFÕT!
Puszi!