Édes-jó barátnõm, Tündérbögyölõke, javasolta, hogy tudjuk meg, él-e még, mert hát ki tudja? Lehet, hogy meghalt!!!??? :O
Áhh, idétlenség, 14 éves csitrik csinálnak ilyet, de igent mondtam rá, mert annyira zaklatott vagyok még, és... szeretem, és NEM TUDOM ELFOGADNI ezt az egészet ilyen formában -pedig kénytelen leszek! :(
Törpöltünk, és kiterveltük, hogy Bögyölõke híváskor elküldi a számát, hogy ne legyen feltûnõ, mert Pista rejtett számot tuti nem vesz fel. De ha nem venné fel és visszahívja, erre az estre ezért írja csak be a telefonkönyvébe, hogy akkor is emlékezzen rá, hogy Õ nem T. Bögyölõke, hanem Kovácsné!!! :D
Így is lett, mikor István a nagyon hosszú csörgetés után felvette, Tündérbögyölõke beleszólt, hogy jujjj, akkor Õ most biztos rossz számot hívott, mert õ Kovácsné, és az Edinát keresi! Erre Drága Szentem azt mondta, hogy ez XY. István telefonszáma. Barinõm elnézést kért a zavarásért, Õ meg kedves hangon annyit mondott: "semmi baj".
Szép volt a hangja, nyugodt, higgadt; lelkibánatnak, szomorúságnak semmi nyoma! :(
Hát ennyi!
Én meg majd' megdöglök. Szép az élet.
Most sajnos nem tudok túl nagy bölcsességeket írni, sõt egyáltalán semmit az egésszel kapcsolatban... Szenvedek, mert szeretem!...