Túl nagy a pofám!... :(
Régen mindig mindent benyeltem, most(anában) asszem átestem a ló másik oldalára, ami szintén súlyos hiba!!!Talán még a mindent benyelésnél is nagyobb! :(
Drága jó Istvánomnak tegnap reggel IDEGESSÉGEMBEN beszólogattam cseten, durván megbántottam. Pedig már megállapítottuk, hogy nekünk nem szabad írásban beszélgetnünk! Sajnos nem tudtam sms-t írni neki délelõtt, és a céges gép sem volt itt, tehát nem tudtam idõben bocsánatot kérni. Sajnos!!!
Délután várt a levele: elbocsátó szép üzenet, miszerint hamarabb beszélek mint átgondolnám! És ez ijesztõ, mert attól tart ez a késõbbiekben is így lesz! :(
És igaza van: a tegnap reggeli eset borzasztó volt, fogom a fejem azóta is! Tegnap délután óta szerelmes szép üzenetekkel bombázom, sms-eket küldtem. Ma hajnalban ismét levélben kértem bocsánatot, és megírtam mennyire szeretem! Mert szeretem!
Kapott egy utolsó szívecskét Frászon, és reggel egy sms-t. Innentõl várok...
Imádkozom irgalomért, bocsánatért, és hogy meg tudjak változni abban, amiben meg kell változnom!
És Istvánért, az õ bocsánatáért! És azért, hogy joban szeressen annál, mint hogy hagyjon elmenni, és hogy feladja a boldogságunkat egy idióta reggelem miatt. Mert most már egészen biztos vagyok benne, hogy Õ az én emberem... Ha még meg tud bocsájtani nekem... Nekem bolondnak!
Gondoljatok rám, kérlek... :(
