Elszállt az írásom... 
Lényeg röviden: változás van.
Azthiszem idõt hagyni magunknak és másoknak gondolkodni - jó dolog!
Még keserédes a szám íze, de István bocsánatot kért, és bevallotta, hogy hatalmas ostobaságot mûvelt, és hogy iszonyat hiányoztam neki.
Megmondtam neki, hogy ilyen kellesz-nem kellesz játékot egyszer lehet velem játszani!!!
És a félórás telefonbeszélgetésünk végén megkértem, hogy alaposan gondolja át, hogy ÉN kellek neki, vagy VALAKI kell neki, mert nem jó egyedül!
Megerõsített benne, hogy sok lehetõsége adódnak otthon, a faluban ismerkedni, és vannak ajánlkozók is, de neki csak én kellek, és erre az elmúlt fél délután, egy éjszaka és megint fél nap erõsen rádöbbentette!
No jó... Megkapta tõlem a másodi, s egyben utolsó lehetõséget! Ezzel tisztában is van.
Meglátjuk! A Jóisten kezében az ügyem...
MINDENKINEK NAGYON KÖSZÖNÖM A KEDVES, BÁTORÍTÓ SZAVAKAT A TEGNAPI BEJEGYZÉSEMHEZ. ELMONDNAI NEM TUDOM, MENNYIRE JÓLESTEK!!!!!
Legyetek velem ezután is, kééérlek! :) Köszönöm! 
