Megkönnyebbedett a lelkem, fel is töltõdött! Igen, történt valami! :)
Vele beszélgettem este, és meggyõzõdtem róla, hogy az Õ lelke is parázslik! :) Még mindig! Mint ahogy az enyém is érte, az elsõ beszélgetésünk óta!
Tudom, talán furcsának tûnik, hogy annyi hapsiról beszámolok itt. Vagyis mennyirõl? Az egyiptomiról, akit rögtön kinevettem, egy percig sem tudtam komolyan venni, végül lekoptattam, mert túl egyértelmû volt, mit akar. A másik meg a félcigány kuplerájtulajdonos, akivel legutóbb találkoztam. Ja igen, meg a modellfiú, akit még találkozás elõtt elküldtem valami miatt.
A társkeresõn sokakkal, nagyon sokakkal ismerkedem, de nincs különösebben említésre méltó "eset".
December eleje óta Vele beszélgetek. Minden nap gondolok Rá, ha nem hív csevegni majd belepusztulok, de nem írok neki. Mindig megvárom, hogy õ kezdeményezzen. És kezdeményez! Fél. Sokkal jobban, mint én. Fél, hogy megégeti magát (nem mondta, csak én olvasom ki a sorok közül ezt) és fél, hogy belémszeret és akkor jó lesz neki! (Ezt is csak én jövendölöm.) Beleszeretni valakibe veszélyes és fájdalmas lehet!
Ma nyilvánvalóvá vált, hogy találkozni fogunk! :) Még nem tudom mikor és hol, ki megy kihez, már az is boldogság, hogy ez lehetõség! :)
Olyan féltõn beszélgetek Vele, Kis Féltveõrzött Porcelánom :)
Olyan bizsergetõ a sorokon átsejlõ vonzalom, a remegés, hogy vajon a következõ kérdése mi lesz, hogy mit válaszol, hogy amit írtam azon nevet-e, vagy sokkolja, hogyan reagál? :) Néha 16 éves tinilánynak érzem magam! 
Õ meg azt mondta a múltkor, hogy úgy érzi magát, mint egy 12 éves kisgyerek, aki szerelmes levelet ír a tanárnéninek! 
Tapogatózunk és puhatolózunk a másik felõl. Óvatosan, kedvesen, nevetve, kötözködve, néha cinikusan, mert hát tudni kell, mit bír a másik! :P :)
A találka felhangján, és ennek örülve köszöntünk el.:)
"Jóéjt, Édes Kis Virágszálam!" 
