Piripócson és környékén felhõszakadás volt ma délután három körül!
Én nagyon élveztem, különösen, hogy ahogy kiléptem a napközibõl utánam kiáltott valaki, hogy Aaaanix, Piripócsra mész??? Iiiigeeen! :) És felszedett kocsival, így megmenekültem a bõrigázástól, s ázott verébként a kínos utazástól buszon! ;) Mivel reggel uccsó (szívárványszín) esernyõmet kölcsönadtam Leánykámnak, így alsószoknyáig áztam volna negyed óra alatt, míg kiérek Szomszédfalván a buszmegbe, az tuti!...
Az jutott eszembe, hogy a Jóisten mennyire kezében tartja a szálait kis életünknek: nem volt nálam esernyõ: mégsem áztam el. Reggel nem volt pénzem buszra: mégis hazajutottam, ingyen! :)
Most kajám nincs, de semmi, kis kenyéren, vajon, teán kívül, de tudom, hogy megoldódik: vasárnap ebédre fogom hívni a Gyerekeim! :) Hogy hogyan? Nem tudom, de lesz étel az asztalon, hiszem!
:)
Röviden ennyi. És már nem nagyon esik!
