Azt hiszem nem tudom elviselni a negligálást, legalábbis azon személyek részérõl akik nekem fontosak! :( Jó nagy hülye vagyok, másnak is csak az esik rosszul, ha az nem foglalkozik vele, akitõl várná... Na mindegy, engem sem az eszemért szeretnek!!! :D
Másért se nagyon van miért, nem is tudom, szeret-e egyáltalán valaki, vagy csak elvisel nagy nehezen?... Mostanában eléggé utálom is magam ahhoz, hogy más "szerethessen"!
Van konkrét valaki, akitõl várnám, igen. Néha nagyon sokat ad, máskor semmit,és ezt a hullámzást én nem tudom elviselni. Miért nem szánja el magát erre vagy arra??????Vagy szeressen, de akkor aztán igen és nagyon, vagy ne szeressen, de akkor egyáltalán! Olyan egyszerû. Lenne! Én meg itt a bõgés hatrárán, a családdal bunkó vagyok, nem lehet szólni hozzám... De valójában azt se tudom mihez fogjak, mert semmi kilátásom.
Pedig annyira szeretnék már! Adni szeretnék, nem (csak) kapni! Egy csomó jót és szépet!!!
Durva élet... 
Most meg nézem frászon,hogy egy ronda, dagadt, szakállas pasinak micsoda jó nõje van, és süt, hogy imádják egymást... Aztán a nem túl okos csaj ismerõsöm bepasizott. A csóró szomszédom világjó hapival jött össze. Az elvált, három gyerekes anyuka volt kolléganõm meg egy helyes, nagoyn rendes sráccal jár és kész vannak egymástól. Basszus minden embernek van valakije, csak nekem nincs senkim.
Az elõbb is írt a társkeresõn egy régi randipartnerem hogy milyen szép vagyok az új képeimen, mikoriak? Fogytam???
Hát k*rva anyád!!!!! Ha fogytam volna, kellenék??? B*szdmeg! Grrrr!!
Nem szexpartnert keresek, korábban is tudta, hogy társra vágyom! Hogy lehetnek ilyenek a férfiak??????? 
