Teli vagyok szomorúsággal...
Egyedül utálom szét az életem.
Ja igen, jut szembe: örülni kéne valaminek, és húúú de öszeszedni magam és végre kirángatni magam a mocsárból a saját hajamnál fogva!!!
Nem tudok minek örülni, amikor NINCS minek örülni!..................................................................
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
