Szerintem nem titok a Kedves Olvasgatóim elõtt, hogy van egy idióta kolléganõm! Valóban rokkant kissé szellemileg a nõci! 37 éves és súlyosan labilis személyiség, de ami igazán gáz az a tömény rosszindulata!
Itt, a munkahelyen szét van csúszva, nem képes napirendet tartani, hangulatember, ha jó a kedve akkor nyalja a gyerekeket (fujj) ha nem, akkor meg ordítozik velük... :(
Sosincs se heti, se napi terve, úgy általában egy katasztrófa szegénykém.
Tudjátok, nagyon sok mindenen túl tud lépni az ember, mert én is voltam depressziós, szedtem gyógyszert is, megéltem pár borzalmas évet. De! Nem utáltam senkit csípõbõl és nem súsároltam állandóan mások háta mögött, nem kerestem a csomót a káka szárán is! Õ meg még a fõnököt is szidja a szülõknek (rohadjon meg, hát marha jó fizetést kap, ellátják minden földi jóval, ingyen lakik luxus körüények között -hogy csak a kiba*** nagy plazmatévét említsem- és a házigazdái tüneményes jó emberek!!!!! És õket, a munkaadóit sározza, miközben õ egy lusta, gonosz idegroncs.... :( :( :( A múlt hét közepére teljes agyi zsibbadásom lett tõle!
Megjegyzem két hete egyik este még vendégül is láttam, mert az ökör elment úgy gyógyfürdõzni, hogy nem tudta mikor megy haza busza és természetesen lekéste.... Mikor felhívott, nem mondhattam neki, hogy bazd menj ahova akarsz! Máskor a szülõknek szapulsz b.meg, most meg este 9-kor nálam akarsz meghúzódni??? Nálam volt egy órát.
(Annyi marhaságot összehordott, hogy a gyerekeim szemei forogtak, és a Picim azt mondta, hogy "Anya, ez az Éva néni mennyi hülyeséget beszélt!" Nálam azért az alap, hogy nem minden dolog kitárgyalása való gyermekfülek elé!!!)
Lényeg, amit mesélni akarok (elõtte próbáltam picit festeni a helyzetet) egyik este felhívott az idiótája, mert ugye mindezek mellett még én legyek aki a baromságait meghallgatja, azokat, amiket magának kever...
Épp a nagy beszámolóját tartotta, telefon a fülemen, míg Húgom -aki mindig azt mondja, menjek pszichológusnak- a másik szobában netezett. Jön kifele, és nem tudva, hogy én épp "csevegek" valakivel, jó hangosan elkezdett nekem valamit mondani és kérdezett is! Mikor észrevette, hogy telefonálok, szájára kapta a kezét és vigyorgott. Nagyra kerekített szájjal, némán mondta, hogy boocsiiiiiii! :) Legyintettem. Vigyorogtunk, mert közben ugyanígy megkérdezte, mutogatva, hogy ki az? Én meg, miközben Évike a hétéves párkapcsolatát elemezte nekem részletesen, elmutogattam neki, szintén némán, hogy ki az! :D Vihogott. Közben azt a félmondatomat csípte el, hogy "Igen, Évike, ezt nevezzük projekciónak!..." (Mert épp mást szadizott aznap délután a volt pasija miatt érzet dühe miatt!
Húgom alig tudja visszatartani a röhögést, látom a konyhapultra dõlve ír, aztán hozza a cetlijét és odanyomja az orrom alá:
"BOCS, NEM TUDTAM, HOGY RENDELÉSI IDÕD VAN!!! :) "
Eközben néma röhögéssel elhúzott vissza netezni... :D
