:)
Igaz csak msn-en, de kábé egy órát. Gyorsan elszaladt az idõ, olyan jól elvoltunk!

Különben tök fura, a magam számára is, hogy ennyire merek Róla beszélni, mert máskor mindig az volt az elvem, hogy három randiig semmi sem biztos és inkább nem fecsegek, mert ha nem lesz belõle semmi, akkor felesleges volt. De Õvele másképp van. Olyan visszafogott az egész, hûvös, de szikrázik kettõnk közt valami! A hûvösséget jó értelemben mondom. Nálam van egy elég izé kifejezés (gondolat? érzés?) hogy "hûs lehelet". Ezt akkor érzem (gondolom) amikor valaki olyannal hoz ösze a sors, akt meglátva, akivel amikor együtt vagyok, ezt érzem kellemes hûvösséget, mert számomra ez a megnyugvást jelenti. Mikor esõ után kinyitja az ember az ablakot és beáramlik az a víz-szagú, tiszta levegõ. :) Mindegy, lehet nem tudom értelmesen elmagyarázni, a lényeg, hogy Vele kapcsolatban ezt érzem.

Lehet, hogy pár nap múlva koppanok, mert rájövök ez a srác sem különb mint a többi, akikben csalódtam, vagy rájövök, hogy nem kell nekem, mert bosszant vele kapcsolatban valami... LEHET!!! Úgy gondolom, benne van a pakliban, és nem szégyellek tévedni!

Voltak tévedéseim így a keresgélésem során. Volt egy (vagy kettõ?) pasi aki miatt sírtam is, de sokkal leginkább csak az volt a baj, hogy "mellényúltam". Ezek csak hogy is mondjam, csalódások voltak, hogy nah, megint egy nem hozzám illõ pasas, és jobb lett volna meg sem ismerni. De hát ezek nem voltak tragédiák az életemben, inkább csak bosszankodások, vagy röpke szomorkodások. A húgom, meg egy-két barátnõm (tudom, hogy) lesajnál ezen esetek miatt. Régen nagyon bántott, Kinek esik jól, ha irónikusan szörnyülködnek rajta! De én legalább próbálkoztam!!!!!!!!!!!!!!!!

Tudjátok mit tudok mondani ezekután (jópár év, és netes ismerkedés) hogy nagyon nagy tapasztalatra tettem szert: az emberismeretem egészen kiváló szintre jött fel! (Nem, nem szeretnék beképzeltnek tûnni, nekem inkább nagy bátorság kell hozzá, hogy esetleg magam elismerjem egy jó tulajdonságomat) Hamar kiismerek bárkit, elsõ ránézésre, pár szó beszélgetés, pár mondat írás után remekül állítok fel személyleírást és ráérzek a jellemére embereknek!!! Ez a sok ismerkedésnek (és sütis-beszélgetõs találkának -is- köszönhetõ)

Így seperc alatt tudtam-éreztem Õróla, hogy az, akinek látszik: olyan csodásan egyenes tekintete van, hogy szinte vág!!! :) És nem csalódtam a kép után: õszinte, becsületes, jóratörekvõ ember, nagyon megbízható, kiegyensúlyozott, egy Jóság! :)

Még nem tudok ilyeneket mondani, hogy deszeretem, mert nem, se azt, hogy hujj de lobogok iránta, se azt, hogy le szeretnék feküdni vele, semmit!
Azt érzem, de azt nagyon érzem, hogy szeretném megismerni! :)

Szombaton mozizunk, este 6-ra jön értem. Kérdeztem, megnézte a mozimûsort. Azt mondta még nem? Megnézze? Vagy majd ott meglepõdünk? :D Jót nevettem, de megegyeztünk, hogy majd "ott meglepõdünk!" :D Szóval fogalmam sincs mit nézünk, de nem is akarom megtudni!

Hát, ezek vannak! :) És nagyon jó ez így! ;)