Nem szeretnék többé 7végén is tanulni vagy dolgozni. Kimerült vagyok, ami természetes is a folyamatos strapa után. Alig-alig tudom az idegeim kordában tartani, pedig nagyon kell vigyáznom magamra!

Másfél évig kínlódtam, aligéltem, mostmár figyelnem kell mindenre, hogy "jól mûködjek". Lelkifurdallásom is van, hogy tegnap nem voltam imaházban, nem tartottam pihenõt, ma meg ezer dolgom van: például mosnom kéne (ja, mosóporom az pont most fogyott el, az élet apró kis örömei...) és a víz annyira folyik, hogy az éjjel kiöntött a lefolyó alá tett lavórból, és a padló egy része is felázott. :( A szerelõ csak holnap du. tud kijönni, száraz rongyom, törölközõm is alig van már, mert már mindennel vizet itatok...

Nyûgök-nyavalyák

Amúgy csak a Gyerekeim hiányoznak õrült mértékben, más bajom nincs azt leszámítva persze, hogy nagyjából a fele pénzem van meg a lakbérhez, és hogy mibõl és mikorra lesz meg a teljes összeg, az egyelõre még csoda kérdése...A fõbérlõ meg valószínû holnap meg fogja kérdezni, hogy mikor tudunk találkozni? :P Találkozni végülis bármikor...

No, most felszívódok (mint remélhetõleg a víz is egyszer a konyhámból) és törölgetek-szárítgatok, mosok, mosogatok, pakolok, felmosok, teregetek, sütit és husit sütök. És próbálom a szatyros-nyúzott képemet kisimítani pár nemes és felvidító gondolattal! És hát ugye a jól végzett munka öröme... Hátha az is segít! :)

Sziasztok! Szép és nyugodt vasárnapot Mindenkinek!!!