Ma délután, miután bevásároltam, megjöttem a pedikûrrõl, Brigi netezett nálam vagy 4 órát, útrabocsátottam a Kislányomat, és megtartottam egy tornaórát: nekiindultunk Szabolcs kollégával a kerékpártúránknak. :)
Valójában nem olyan nagy táv, oda-vissza 20-25 kilométer, de nem is ez a lényeg! Sokkal jobban sikerült és sokkal jobban érzem magam most, mint ahogy gondoltam, hogy sikerülni fog. Szabi nagyon rendes fiú (nem jön szóba, mint pasi) nagyon tisztelem, mint embert!!! Segítõkész, egyenes, vicces, jószándékú, titoktartó!
Odafele kétszer álltunk meg inni, én sokkal hosszabbnak gondoltam a távot a közeli városig, mint amilyen valójában. Egyáltalán nem érzem strapának így utólag sem, esetleg a csuklómat fogom fájlalni holnap kicsit, vagy az ülõgumóimat! :)
Szóval beérve a városba megmutattam Neki, hogy hol fogok dolgozni, aztán kóvályogtunk egyet, mert csak nagyjából tudtuk, hogy merre is menjünk, de a tó illata maga felé húzott minket! ;)
Kiérve megmutattam Neki az uncsitesómék régi üdülõjét, ahol gyerekkoromban töltöttem sok szép nyarat, majd letekertünk a vízig. Ott beleültünk egy csónakba (egen izgalmas, ahogy billeg) és ott beszélgettünk. Rájöttem, hogy a tó vize megnyugtat. Ahogy ring, ahogy csendesen-nyugodtan hullámzik...
Nagy nehezen, de borulás nélkül kikászálódtunk a partra, majd visszakarikáztunk a városba. A Nap szépen kezdett lenyugodni. Az ég alja piroslott, szép lassan ránk is sötétedett. A templom melletti kerekes kútnál vizet töltöttünk, én kértem két gombóc fagyit (gesztenyéset és málnásat.) Isteni finom volt!!!! :) Nem szeretem a fagyit, de ez mesés volt, nyammogva nyalogattam el! :)
Szabi megvette a rendelt gyros-ait meg falafeljét, aztán bringára pattantunk. Erõs szél kezdett fújni, félõ volt, hogy elkap minket valami zuhé, de hazaértünk jó idõvel.
Útközben rábíztam Szabira a titkomat. MEGKÖNNYEBBÜLTEM!!! Végre! :) Sokat segített!Sok mindent másképp látok, jóóó nagy pofonokat kaptam gondolatban azokból az infókból, amiket Tõle tudtam meg, és komolyan mondom, helyére rázódott bennem ennek a mocskos történetnek minden képlete!!!! Hála Istennek! (Az a bolhafingnyi plusz amit ma a valóságból megtudtam, az az, hogy szülés után a felesége egyszer már haza is költözött gyerekestül a szüleihez -jelzem a bébi nagyjából egy hónapos- mert volt egy újabb "történet"... 
Kezdem sajnálni a nõt! 
Ma pedig állítólag hívták telefonon, és átadták neki a kolléganõk a telefont és holt zavarba jött, mert valami nõ arról faggatta, hogy tényleg mennek-e Harkányba nyaralni??? 
Valamit gagyogott a végén, hogy "ezek az ügyfelek mindenhol utolérnek" Jól beégett!
Az az ember soha, egyetlen pillanatot nem érdemelt meg az én életembõl!!! Most már biztosra tudom! Nem sajnálnom nem kellett volna egy percig se, de még hálásnak is kell lennem azért, hogy elhúzott az életembõl jóóó messzire, és semmi közöm nincs már hozzá! Ígérem, többé nem is írok róla!
Most olyan jó! :) Egyedül vagyok. Oli nagyon hiányzik! De mindjárt felhívom, és jobb lesz! :)
Jó, mert megszabadultam egy terhemtõl, és többé nem nyomaszt!
És olyan jó, mert jót bringáztam, szép helyeken jártunk, ring még a tó a szemeim elõtt, a fejemben zsongó hullámok pedig kisimultak... :)
Mindenkinek mélységes nyugalmat kívánok!!! :)
