Gondolkodtam rajta, hogy ennek az írásnak milyen címet adjak, mert annyira szép és szívhezszóló mondat hangzott el egy kedves Ismerõsömtõl felém, hogy nem is tudom, melyik részét emeljem ki? Nagyon meghatódtam tõle!
És ahogy mondta!... Szóltak már Hozzátok úgy, hogy aki mondott nektek valamit, annak még a szavai is mosolyogtak, amik elhagyták a száját??? Mosolygó szavak! Derût árasztó mondatok. Felvillanyozó, simogatva bátorító szavak.

Persze az egész, így leírva, hétköznapinak, sõt egészen banálisnak tûnhet! Az "extra tartalom" csak akkor válna láthatóvá, ha kissé jobban ismernétek, ha jobban belelátnátok (láttatok volna) az életembe. Ha tudnátok azt, hogy hogy hányszor aláztam meg magam, hányszor tettem magam a második helyre ahhoz, hogy például a gyerekeim élete úgy ahogy kiegyensúlyozott maradjon, vagy egy barátság a legutóbbi szakadékból még kihúzható és továbbgördíthetõ legyen.
Nem akarok itt sorolgatni semmit, meg hát eléggé gusztustalan lenne, ha elkezdeném dicsérgetni magam... Jobb szeretem, ha mások ítrélnek meg, bármerre is billenjen annak a láthatatlan mérlegnek a nyelve!

Szóval ez a szép mondat tegnap hangzott el. (Mi van a szóban? Jelentés? Tartalom? Lényeg? Sûreje? Mondanivaló? Üzenet? Érzés-tudás-közlés esszencia?Valami ilyesmi, igen: esszencia!) Elhangzott a mondat, elszállt a szó, de az esszenciája, az a sok-sok szeretet leülepedett a lelkembe! Azt hiszem egy újabb mondata az életemnek, amire örökké emlékezni fogok!

Telefonhívás reggel 9-kor Mésziné Erzsikémtõl:

"... Kívánom neked, hogy az a sok-sok szeretet, amit önzetlenül adsz, térjen vissza az életedbe, és tegye széppé a mai napodat! De ne csak a mait, hanem még sok-sok évedet!"

Nem is tudtam, mit mondjak, csak köszöntem. Ragyogott az egész napom tõle!

... Ez volt tegnap a legszebb névnapi köszöntés!...