Hmmm. Hát, ez én vagyok!!!

Tényleg: nektek VAN papírotok róla, hogy normálisak vagytok??? Niiincs? Hát akkor honnan tudjátok, hogy azok vagytok??? És én honnan tudjam? Nincs rá semmi garancia, meg pláne bizonyíték nincs... Ez elgondolkodtató!
Na jó, nem zrikállak benneteket tovább! Nekem VAN róla írásos dokumentációm, hogy normális vagyok! (Bár szerencsére itt is vannak "-tól -ig" értékek, tudjátok, mint laboreredménynél a hemoglobinszint határai: ettõl eddig jó). No, így nagy nehezen, de én is megütöm ezt a szintet: normális! (Alulról)

A dolog valójában nem ennyire vicces, sõt! A válásom egy nagy katasztrófa volt, az ex-férjem teljesen kiforgatott vagyonból (ház, kocsi, miegymás) és el akarta perelni a gyerekeket tõlem, így mindent bevetett. Nem volt neki semmi se drága, se kellemetlen! Így kerültünk (én is meg a gyerekek is egyen egyenként) az igazságyügyi pszichológus szakértõhöz.

Szóval túlestem a másfél órás kikérdezésen és a nagyszerû Roschbard-ábrákról is fantáziálhattam, és elmondhattam mit látok??? Ez persze akkor több mint tragédia volt, de tudjátok, az ember utólag egyszerûen már csak röhögni tud a kínjain.................

Mivel nem sikerült bebizonyítania, hogy gyermeknevelésre alkalmatlan vagyok (sõt), ezért egy év elteltével újabb vizsgálatot kért, reménykedett benne, hátha teljesen sikerült meghülyítenie azóta. Nos nem, ezerszerte jobban voltam már, meg már nem volt tétje a dolgoknak, így szívbõl-lélekbõl-nagyõszintén kipakoltam a nõnek én is!!!!! Az csak nézett. Megjegyezte, hogy a volt férjem hihetetlen, néha mesébe illõ gonosz dolgokat adott elõ rólam, és nagyjából úgy festette le a helyzetet, mintha a gyerekeim nálam éheznének...(???)

No, hát hosszú lenne errõl mesélni, nem is akarok, csak befejezésül megjegyzem, hogy az ismételt vizsgálat is azt bizonyította, hogy pozitív életszemlélettel rendelkezõ, gyermeknevelésre alkalmas, NORMÁLIS nõszemély vagyok!!! Beee!