Egy közeli barátnõmre -komoly trauma és csalódás után- rátalált az igazi, meghitt SZERELEM! Furcsa, hogy nekem is nagyon jó érzés ez! Jó látni Õket, mennyire szeretik egymást, szívbõl, olyan lelkesen, mélyen, irulva-pirulva a szerelemtõl... Még a hétfordulókat is számom tartják! A srác képes beállítani a telóját éjjel fél egyre ezeken a napokon, hogy abban az idõpontban megcsókolhassa a kedvesét, amikor a legelsõ csók elcsattant kettejük között!
Biztos vagyok bennük, és õk is biztosak egymásban. A lány helyes és dolgos, és gerinces, tiszta jellem, a fiú jóképû, szorgalmas, igazmondó, lelkiismeretes! Egymáséi!!! Jó látni!

A messzi barátnõm is elindult végre a boldogság útján! Sok küzdelem, vívódás, tûrés és sok negatív dolog után most olybá tûnik megtört a jég a pasi szívén is, és lesz köztük valami. Valami más, valami több, mint eddig! Én szívbõl remélem, hogy SOKKAL TÖBB, mint eddig!Remélem Picikém igazán és teljesen boldog lesz, olyan, mint még soha! Õérte még aggódom kicsit, de bízom a szép jövõjében!

Legkevésbé a magam szép jövõjében bízom. Ez is furcsa, pedig régen agyoncsapni sem lehetett bennem az optimizmust! Most meg már nincs mit agyoncsapni...