Azért nyitottam ezt a blogot (mert van nekem egy rendes-kedves-aranyos-jólszituált is) hogy jóóól megmondjam a magamét! Mindenkinek! Vagyis hát igazából senkinek, mert ugye itt csak fortyogok magamban (persze jókat írogatva) ahelyett, hogy odaállnék az éppen aktuális nyúlbéla elé és jól pofánbasznám!!! (Gondolkodtam, hogy kiírjam-e ilyen cizelláltan ezt a nemes gondolatokat tartalmazó kifejezést, de hát ezért nyitottam ezt a blogot, a csudába!!!)

Nnnah, most átállítottam nagymama betûméretre a betûket, mert már én magam sem látom elolvasni. A "szép" szavaimat!  

Szóval és summa summárum: a kurva anyjukat azoknak, akik megbántottak, akik gané és gerinctelen módon bántak velem; és az életemet oly módon befolyásolták, hogy szomorkodnom, bánkódnom kellett miattuk (vagy értük) és rossz napokat éltem meg, ahelyett, hogy vidáman és szépen, mosolygósan-jól teltek volna azok is, így pazarolva el az életembõl sok szép órát, napot, hetet, hónapot. Évet???  Rohadjanak meg és dögöljenek meg ezek az emberek! Izé: fordítva!!! Elõször a megdöglés, utána a rohadás!!!   

És ráadásul és mindenképpen: irgum-burgum!