SZERELMES MAJÁLIS
Kiegészítõ cím: ISTENI KAJÁVAL, EGY HALOM ISMERÕSSEL ÉS BUZIKKAL...
Úgy látom, nekem lehetetlenség felbukkannom bárhol is úgy, hogy egy-két ismerõsbe ne botoljak bele... Ami idõnként nagoyn jó érzés persze, mert rájövök: ezekkel az emberekkel nem véletlen hozott össze a sors, és néha nagoyn kellemes társaságot tudnak nyújtani réglátott emberkék. Illetve az is jó érzés tud lenni, hogy Lacival elmehetek bárhová, és Õ megfigyelheti kik ismernek engem, kikkel csevegek, kikrõl mi a véleményem, az meg kivételesen frankó, hogy majdnem mindenkit ismerek, akit Õ, egy csomó nagykutyát is!!! 
Meg olyanokat, akik "nagy emberek" és Õ nem ismeri õket, tehát be kell mutatnom nekik. Persze nagy büszkén meg is teszem! (Szerintemilyenkor a lelke mélyén Õ is nagyon büszke rám, meg alapból is persze! :P ;))
Tegnap oly' fáradt voltam, hogy semmihez sem volt kedvem, természetesen pihenésre szántam a napot, de nem mozdultam ki. 11-kor hívott, hogy negyed óra múlv ajönne, jó az úgy nekem??? Áááá, neeem! 
Még rendbe kell szednem magam! És lustálkodtam is még vagy 20 percet...
Délre jött értem, de mondtam is neki, hogy csupa nyûg vagyok. Borzalmas és elviselhetetlen! Szóval fel volt adva neki a lecke! :D Nagyon édes volt velem, azt hiszem már tudja, hogy péntek estére annyira kimerülök, hogy még szombat délelõtt is raplis vagyok és holt negatív. Odafele menet a tóhoz már kezdtem felengedni, mert gyerekkoromtól annyira szeretem azt a tájat, azt a vidéket (valószínû a sok-sok kedves emlék miatt, és hogy unokatesókkal odajártunk nyaralni) hogy már alátványa is vigasztaló. Kezdtem jobban lenni, és imádkoztam magamban, hogy "Istenem, kérlek vedd le rólam ezt a hatalmas adag keserûséget, mérget, és ne hagy, hogy Lacin vezessem le a fájdalmaim, az egész heti terheimet. Én nem tudok már mit kezdeni magammal, tégy velem csodát, Uram. Hiszem, hog yjobban leszek, a te kezedbe teszem a hisztimet is, és az egész napot, amiben nem hiszek, hogy bármi jó is lehetne benne, mert utálom az egészet, mint ahog yminden mást is Uram, de tudom, hogy Te mindent megtehetsz és széppé tudod formálni amit én már elrontottam, Uram, hiszem! Legyen a tiéd a mai napom!"
Odaérvést a parkolóba rögtön beugrott nekem kik bulejkoznak itt máma: a sok bordó kombit ismerem, egy ottani mûanyagos cég, és az egyik fõmufti kisfia hozzám jár napközizni! Mondtam is Lacinak, hogy jaaa, hát ez a KP Plastik! Mondja Igen, itt van a karszalagon is! Aztán megemlítettem neki Domit, akirõl épp tegnap beszélgettünk, s mutattam melyik az apja! "Igen, ez a pasi meg még kettõ volt itt kora reggel is mikor kipakoltunk és beszereltünk!" :) Anixnak éreztem magam, a mindenki ismerõsének!!! :D
A kedvem kezdett alakulni, cseppnyi megfeneklést az a tudat okozott, hogy otthonhagytam a party-pokrócomat, a teraszon. Gyors felhívtam Mariann kolleganõt, s elmentünk hozzájuk és adott kölcsön egy gyönyörû pirosat! :) (Akkor még nem tudtam, hogy ez lesz a vesztem!
)
No, a nap szépen alakult, Domival ütköztünk, papájának bemutattam Lacit, Domi-Anyuval is váltottunk pár szót, s kiderült, hogy az a kiscsóka, aki idõnkét elszalajtja hozzánk a Dominikot, az egyik kiskutya a cégnél! Mindenkivel trécseltem. Szerintem annyira bírnak, hog ymaguktól fognak nekem állást ajánlani hamarosan!
Az ebédet egy közeli Fogadó biztosította: nagoyn profin! A sült haltól elkezdve a lapockán keresztül a csirkéig volt minden, párolt-sült züldségköret padlizsánnal, rengeteg hagymával, és friss-ropogós saláta is, öntettel vagy anélkül, sültkrumpli, kóla, üdítõ, ásványvíz, kávé rogyásig. Késõbb palacsinta, még késõbb fagyi! :) Mondom: jóléreztük magunkat! :)
Laci dj-barátját is kezdem megkomálni. Korábban nem voltam jó véleménnyel róla, de tegnap bizonyított "szakmailag" is és emberileg is! Kedves gyerek!
Szólt azene (anyucikám, foggalmam sem volt, hogy Lászlónak ilyen monumentális jószágai is vannak!!! 
Egy tóparti rendezvényen félhangerõn majd szétrobbantottuk a környéket velük! ;) Büszke vagyok a Kicsikémre, nagyon ügyes ember!!! Rengeteget dolgozik, gyorsan és pontosan! Precíz, jól gazdálkodik a pénzével, kedves, egyszerû, mégis nagyszerû! Sok tulajdonságában kiválóbb, mint én! Sokban!
Szóval sokat andalogtunk, úgy jóllaktunk, mint a duda, kedveskedett nekem, aztán kiterítettük a plédet, s enyelegtünk kicsit, beszélgattünk. Aztán ment segíteni Istinek, figyelte a gépezetet, kihúzta-bedugta-cserélte, amit kellett, zavartalanul és jól mûködött minden! 5-re írták ki a zivatart, s utólag bevallotta, nagoyn ideges volt miatta, mert legalább egy óra elpakolni, és aggódott, hogy fog ez sikerülni, ha ránkszakad az ég. De nem szakadt! :) 6-kor hozzáláttak szétszedni a dolgokat, közben még ment a zene, s fél 7-kor kellett elkezdeni kapkodni, mert hirtelen felerõsödött a szél. Kész is lettek, jött Isti apukája is segíteni, s nem ázott meg semmi. Még egy óra volt, míg a záporesõ elért a tóig. Mi meg akkor már rég otthon voltunk.
No. Utána Kedveske elment "tejet fakasztani", de direkt kocsival, hog ya részeges ex-haverja buliján ne kelljen innia -azt mondja nem kívánja egyáltalán, a másnapot meg pláne nem!!! Fél 10 után még kijött egy kicsit. Még mindig nagyon szerelmesek voltak a szemei, beszélgettünk, összebújtunk. Odakucorodott a "varázslatos vaállamra", szorosan belémbújt, átöleltük egymást ahogy csak tudtuk, és azt mondta, nem tudja miért, de annyira jót tud aludni a vállamon! :) Én tudom miért: mert szeretem! :) Öt perc múlva nagyokat szuszogva aludt is! :)
Délután a kajánál megláttam Misikét az asztalnál nyamikázni a meleg szerelmével. Bakkermannn, hát ez meg hog ykerül ide??? Hog y afrászba' van az, hogy ez mindenhol ott van???? Tudni kell róla, hog yiszonyat gazdag, *curva drága Mercivel jár, az osztálytársam volt általánosban 3 évig, öreg nyanyik fürdõszoba- meg leszázalékolási ügyeit intézi, és van egy csomó lakása meg háza és csont BUZZZIIIII! :P Alattam laktak "párjával" egy panelban. Gusztustalan férgek... Nem is mesélek mi minden hallatszott fel............. Na szóval kiszúrtam õket, mondja Laci Õ is látta ezeket. Hjjaaajj mondom, be kell majd mutatnom Téged nekik! Nem, nem kell! Õ nem szeretne megismerkedni velük! :D NBos, mikor kajáért mentem újra, odaköszöntem nekik (megelõzendõ, hog yõk jöjjenek oda, mert akkor abból az lesz hog ynem lehet majd lekoptatni õket...) Mihályka rögtön megölelt, megpuszilgatott (a franc!) erre Tomika, a párja is és bemutattak "anyósnak". Jihhhííí, dejónekem! :D Laci a háttérbõl figyelte az eseményeket, s csendesen vihogott magában. A kis komisz! Azt hittem ezzel letudva, Mihály kipipálva. Mekkorát tévedtem!
Eccer csak (mikor Laci épp irtalért ment nekem) odatelepedett Misike a plédemre. Most mondjam azt neki, hogy takarodj innen te büdös buzi cigány! ??? Szal odatelepedett, amjd eldõlt, s.... Gondolhatjátok, másfél órán keresztül csevegtünk. Valamikor idõközben odavarázsolódott Tommika is, s így voltunk jól el hármasban. 
Néha odaintegettem Lacinak, akin láttam (a csúúúnyán) hogy nagyon komisz módon nevet! De nem úszta meg, musz volt neki odajönni és be lett mutatva misikének, s Misi mondta, hog yugye nem féltékeny, mire LÉaci: nem! Mondom legalább egy kicsit legyél az! Jó, egy kicsit az vagyok! :D Aranymadzagom nem gondolta, hogy Laci már rég tudja róla, hogy csõ buzi!!! Nah szóval, mindenrõl beszélgettünk. Az összes üzleti vállalkozásaikról, meleg barátaikról és lelki problémáikról tudok már (AKARATOM ELLENÉRE) s mikor Misike elszendergett a szép piros plédemen, Tomika kezdett rá a melegsége okán létezõ nehézségeirõl, s a felvállalás dolgáról mesélni nekem.. Ehh.. Világ buzijai egyesüljetek: NÁLAM!!! :D Egyébként szántam õket: mennyi fölösleges bajt választottak maguknak! Választották! És milyen nehéz lesz kigyógyulni belõle, ha örökké akarnak élni. Mert ÍGY nem fognak!!!!!!!!! A szívem mélyén sajnáltam õket! És biztos vagoyk benne, hogy Isten nem véletlen ültette oda õket tegnap a plédecskémre!!! Egyszer otthagytam õket (mivel én az idõmet Lacival szerettem volna tölteni!!!) mondván: hagylak benneteket pár percet romantikázni, meglátogatom Lacimat! Nevettek. Laci természetesen messszirõl rötyögött, és megpuszilgatott, megölelgetett, nem is kell nekünk ilyenkor mondanunk egymásnak semmit, úgyis tudjuk! 
Kicsit elvoltunk, megkérdeztem minden oké-e, azt mondta, igen, mondtam akkor jó, akkor visszamegyek a buzikáimhoz! Megpuszilt, nevetett, rácsapott a fenekemre, széles vigyorral elhagytam.
Végül megkérdeztem Tomikától van-e valami állás a mûanyagcégnél, mert május 31-ig van csak melóm. Mondta visszatérünk rá. Hm -lehet ma reggel már azt sem tudja hol volt tegnap, de ki tudja? Lehet tényleg megtudom van-e ott állás és mi az?...
Késõbb mikor (VÉGRE) felszívódtak, enyeleghettünk Lackómmal kettesben egy kicsit, s kérdezte, jól érzem-e magam? Mondtam, hogy igen! :) Azt mondta õ is, és szép az idõ, kellemes itt kint minden, finom volt az ebéd, és én is itt vagyok!!! Örül, hog yúgy döntöttem kijövök, és boldoggá teszi az, hogy jólérzem magam! :) Kérdezte, szeretem-e? Mondtam, hogy igen, ...egy kicsit! :) És Te? Én is egy kicsit. Neked nagyon kell engem! :P Jó, akkor nagyon! :)
Odafeküdt az ölelmbe, én ültem, Õ a hátán lustizott, cirógattam a haját, pofikáját, s arról csicseregtünk, kiket hívjunk el nyáron sütögetõs partyra hozzám. És hogy rakunk a bontott tégláimból egy sütõhelyet, szerzünk hozzá vaspálcákat. Eszembe jutott, hogy vannak nagy farönkjeim (tuskók) és azokat lehetne széknek használni egy párnával. Aztán kérdeztem hogyan is van a baráti köre? Kiket kikkel lehetne elhívni? És hog y afõnökééknek nem lenne-e kedvük eljönni hozzánk majd? De, biztosan, egy másik kollegájával és családjával. Jó! :) Nagyon szeretek együtt tervezgetni Lacival. Szeretem amikor készül valamire. Megnyugtatnak a tervei, és jó érzés együtt álmodozni. mert azok már kettõnk közös tervei -el sem tudom mondani milyen jó érzés! :)
Hát, röviden ennyit a tegnapról, ma meg rámszakad a tennivaló, fõzés, lakás (úszik minden) és Oli fellép a városi rendezvényen ma (én akartam, hogy néptáncoljon, de már nem gyõzöm!!!) aztán tesómék jönnek a palát és a körprésemet megvenni délután, legalábbis megalkudni rájuk és egyebek. Például az új tornatermem feltakarítása (wááááá) és felszerelése... Meló roskadásig, mert kell a pénz, és az ember becsülete is kockán forog állandóan..
Hát, szép napot kedves mindnyájótoknak! Nyugis-pihenõset! :)
