Már csak errõl nem írtam: szombaton este vacsorázni vitt Életkém, szülinapom alkalmából! :) Egy angyal a drága! :)
(Most is olyan aggódással vesz körül, hogy csak na! Ha a férjecském lenne, tutira nem engedett volna ma el dolgozni! Szeretõ-törõdõ hangon hív fel, hogy hogy vagyok? És hogy persze, hogy kivisz az orvoshoz, és akkor úgy alakítja a délutánját, és vigyázzak magamra addig is, és sok puszi!:))
Szóval egy 30 kilométerrel odébbi városba kocsikáztunk el, megtekintve a félmillió forinttal lefoglalózott házamat: fény nuku, tehát a Hölgy nem él már ott. (Ez egy külön történet) És még mindig szerelmes vagyok abba a kis kúriába és az enyém lesz!!!
Odaérve Vince széles mosollyal, szokásos kedvességével fogadott. (Meg voltam sértõdve, hogy a kézcsók elmaradt, de a kiszolgálás közbeni körberajongása pótolta/:))
Cigánypecsenyét ette, Laci valami lazannyát. Finom volt nagoyn mindkettõ! :) Édességet is kértünk, jókat dumcsiztunk, szóval nagoyn kerek kis este lett ez is.
Laciékhoz hazaérve tévéztünk (nálam ritka nagy szó) és szépen el is aludtam rajta, valamikor egy óra után vitt haza.
Szóval így sikerült a szülinapos vacsorám! :)
