Reggel a buszmegba' tekintetemet arra a bizonyos fûzfa mögötti kisablakra szegeztem. Ahová más közönséges halandó nem néz, de én már néztem ki onnan, szóval tudom mit látni onnan.

Véletlen szemlélõdésem tárgya lett volt fõnököm, aki ismételten nagykutya let, csal épp itt (ott) és õ is bejött kávézni. Áhitattal szemléltem suta mozdulatait, meg hogy mit ettem én annak idején ezen a rusnya és amúgy is velejéig romlott emberen. ???,
És a sors fura fintora, hogy csak bámultam-bámultam, jóvanna nem volt jobb dolgom... :P :D

És akkor!!!!!! ;)
Bejött Vilma is inni!!!!! :D
Frankó a mai vajszínû szerkód, Életem! :) :) :)