Helló Kedveskéim! :)
Örömmel (és oan izén) jelentem be a JÓ híremet, hogy ki vagyok költözve a zúj házamba! :)
Ott aludtam tegnap este, egyedül. Nagyon fura volt, a rengeteg széjjelség meg az egyedüllét, meg a kongó csend, meg ...úgy minden, DE egyben valami felséges is! :)
zLacókám végkimerülésig fárasztotta magát cipeléssel, de hál' Istennek Pityu is kitett magáért, és Balázs is pont jókor érkezett: Õ nyerte a mosógépet és a hûtõt meg a bazi nagy szekrényt ;) Skacaim is egész napos fürgeségre kényszerültek, de ügyesen segítettek, nagyon!!! :)
Mire az uccsó vasárnap esti kanyar maradt csak hátra, behavazott. Közel öt centis hó esett(???) zuhant le egy óra alatt. Gyönyörû volt, szó se róla, de épp a kutyának sem hiányzott. Csúsztunk is egy szépet megállás helyett -még szerencse, hogy hosszú utcában lakom! :)
A gyerekeim tök röhejesek voltak ahogy a Vito hátuljában guggoltak és kuporogtak, megbeszélve, hogy nyugszik-fekszik-földhöz lapul, ha jön a rendõr. És nem vicc: jött is!!!!! :D
Úgy féltem majd, betojtam -de pssztt, ezt csak ti tudjátok!- természetesen zörrent is valami, ami halálfélelmet váltott ki belõlem, csak majd mikor arra kezdtem koncentrálni, hogy a csörrenés hangja ismerõs, elkezdtem kutatni a kis agyamban mi is az? Igen: a dohányzóasztalkám üvegjének van ilyen koccanása, és jah, az a piszok rózsaszín vízilómamusz nem ráesett??? :P :D Jól van na, a félés egy külön mûfaj... :P
Imádkoztam elalvás elõtt, a Jóisten áldását kérve erre a házra, és az életemre, életünkre is.
Begyújtottam este, és elsõre sikerült!!! :) Hát szóval érdekes volt az élükre állított polcok, összetolt fotelok és kínaszagú fekete bazi nagy, megtömött nylonzsákok társaságában aludni, de lagalább fél éfélig már annyira elpakoltam, hogy be tudtam mászni az ágyamba.
Reggel úgy készültem, hogy begyalogolok a vároba, ami 4-5 km egy betonút szélén a prérin keresztül, de Lászlóm hajnali 6 óra 7 perckor megcsörgetett, hogy hogy aludtam? És hogy kijöjjön-e kicsit? :) Ki hát! :) (Drága Szerelmem!) És együtt teáztunk, reggeliztünk, majd behozott és sûrû puszik és jótanácsok közt váltunk el!
Fõbérlõnek átadtam a lakást (és a kulcsokat) de este még bemegyünk az uccsó adagot elhozni: tükreim, tornarúdjaim, bordásfalam, festményeim, és a speeejz (ez grrr) de uccsó forduló. Vagy kettõ: a nagy kanapémhoz kell két embert szereznem, mert Lacikám nem bírja -szívileg- de leszerel mindent, a szalagfüggönyt meg vissza. Hát ennyi, meg még hogy elköszöntünk Olival a gyerekszobától (Albi meg is jegyezte, hogy hülyék vagyunk, meg hogy ez tárgyak tisztelete!, de elmagyaráztam neki hogy nem imádjuk a gyerekszobát, csak ennyi kellett Oli lelkének. Milyne jó hogy a gyerekeim még a hitéletemre is odafigyelnek!!! :D)
Még viszolygok kicsit a fürdõszobától, de majd csak belakom!!! Tegnap este már belekakiltam a vécémbe, szóval...
No, most, hogy alegfontosabb híreimet tudjátok, megyek dolgozni, és próbálok rájönni Domonkossal együtt mi a különbség a síkidom és síklap között?
(Tudja valaki?)
Puszikáim!
