Szegény Drágáim, ott eszi meg õket az isten hidege kint a háznál, betonoznak hármasban (Miklós, Csabim és Albertom) én meg nem tudok segíteni nekik, és ez ilyen fél õrület. :( Legalább forró teával meg tudnám õket örvendeztetni!!! (Óhajtó mondat) Bár ha módom lenne rá fõztem is volna valami jó kis leveskét (borsó vagy bab) meg sütöttem volna minimum palacsintát vagy kalácsot és délben vittem volna Nekik. Így meg csak marhára sajnálgatom Õket. Szegény Picikéim! Tüzelnek benn a kályhában, de akkor is. Munka, asszony nélkül...
Én meg rohanok is mert tortapapírból karácsonyi meghívókat kell gyártanom, plusz bele fenyõs kártyákat, és KÉSZ KELL LENNEM MA. (???) Kettõ körül jön Lacimaci és megyünk a festékért, de sajna vissza kell jönnöm melózni, fél éves normatíva ellenõrzést tartunk, és fél 5-kor tudok csak hazamenni, mert a Down-kórok fiúcskát is haza kell kísérnem.
Fullajszt a tehetetlenség, de remélem érzik az együttérzésemet! (Sóhajtó mondat)
Pussz Mindenkinek és szép 7végét! :)
