Pici Lányom holnap reggel elutazik cserediákként görög testvéreinkhez, a gimivel. :D Ahová mennek, az egy amerikai alápítványi kóceráj, izé, pontosabban egy mezõgazdasági oskola, s õk szervezik a viszont-vendéglátást. Nyáron Angeliki volt itt nálunk, õ volt a mi cserelányunk, remélem õ is (a családjával) vendégül látja Mercimet!
Kissé izgatott vagyok: holnap reggel indulnak és jövõ pénteken tér haza Thesszalonikából. Olyan hülyén-fura érzés ez mindig: viszontlátom-e valaha? Hhhh. Ismét és sokadszorra hitpróba -rá tudom-e bízni az Isten gondviselésére? Igen! :)
Ennek ellenére mit érzek? Konkrétan? Be vagyok f*sva! :O
