Hát, dáthás vagyok valójában, de nem erre gondoltam a címmel, hanem, hogy a megkeseredettségtõl és a bánattól oly mértékben felhígult az agyam, hogy attól félek, ha úgy beleadok atyait-nagypapait és beletrombitálok egy zsebkendõbe, akkor kifújom a maradék, kevés, megbuggyant szürkeállományomat is... :D Bár ki tudja mi lenne jobb? Kijönne és nem kéne ennyit szenvedni, agyalni meg nem lenne mivel!

Hol egy papírzsepi? :D