Néha már ilyennek érzem a lakásom (otthonom?).
Tegnap este mikor hazaértem minden elvégézésébõl és egy kis beszélgetésbõl, valami réges-régen nem érzett öröm töltött el: EGYEDÜÜÜÜL VAGYOOOOK! :D VÉÉÉGRE!!!
Aztán persze jól megmételyezte az estémet, hogy Lacira kellett várnom, többször gondoltam arra, hogy kinyomom a telót, és elalszom: legszívesebben este kilenckor már szunyókáltam volna, ehelyett neten kínlódtam tízig (semmi értelme nem volt!!!) aztán meg picit eldõltem, de folyton felriadtam hog ymennyi az idõ? 11. 25 volt mikor (nagy rohanás után) ideért.
Láttam rajta, hogy olvad a szerelemtõl, de annál már sokkal idegesebb voltam, mint hogy élvezni tudtam volna igazán a társaságát.
Ezer éve nem szexeltünk (együtt) és ez is kiborít! :P Tegnap persze odavolt, de sajna éjjel fél egykor, az egész sz*r hét után én már nem tudtam ellazulni, és nem akartam. Ma valszeg megjön, tehát megint semmi egy hétig,milyen fasza: negyven éves fejjel elkezdtem mérgezni magam valaki miatt fogamzásgátlóval, csak éppen fogamzás nincs! :D :D :D Istenem, ez annyira gáz, hogy már tudathasadás, kérek beutalót valahova!!! :DÉs az is nyomaszt, hogy mindig alkalmazkodnom kell hozzá, egy gyomorideg az egész...
Ma el kell vinnem Andrea esernyõjét 11 elõtt valahova, és ideges vagoyk ettõl, ma nem akartam odamenni... Grrr! Kurva esernyõ! Aztán megyek a zsinagógába 11-re, ez is nyomaszt, mert ma itthon döglenék inkább ágyban! És ki se dugnám az orromat sehova! Ráadásul ebédre vagyunk hivatalosak a gyerekekkel, de nem tudom hogy jönnek be, ez is idegesít. Meg kedvem nincs ott vigyorogni, egyáltalán, ma feszengeni fogok ha emberek között kell lennem. Aludni akarok, és senkit sem látni, sehova se menni, miért ne lehet nekem ilyet??? Ettõl legalább boldog lennék!
Délután jönnek Csabiék Dorcival, kicsit késõbb meg Ili itt aludni. Oly remek, hogy Lacival még csak esélyünk sincs kettesben maradni... 
Náluk lehetnénk persze, de hozzájuk még nem hívott el soha -állítólag nagy a rendetlenség a szobájában- négy hónap alatt. Emiatt nagoyn haragszom rá!!!! Emiatt is!
Néha úgy érzem egyedül oldottabb lennék!
Á, mindegy, hagyjon ma békén mindenki!!!
Megyek dühöngeni és bõgni...
