Eme nyelvezet rámragadása Vilmácskának köszönhetõ/róható fel!:D
Múlt héten egyik nap Olivért is "vittem magammal" a dolgozómba, tehát Õ is kénytelen volt velem együtt 15 km-t oda is meg vissza is letekerni, de hát ez már a mi családunkban szinte a kötelezõ napi sport! :)
Hozzávetõleg az út egynegyedénél jártunk, mikor is elkezdett nehézkessé válni a hátsó kerekem mozgása -vagy csak én nem bírom már ennyire? -vetõdött fel benenm a kérdés. Mondtam is Olinak, hogy olyan fura a hátsó kerekem, odanézz: lapul! Lelapult!!! Surny-surny (most hangot utánoztam
) a kedves hátsó gumijaim teljesen lelapultak. Le kellett szállnunk, és a tûzõ napban, a betonon hozzávetõleg 40 perc gyaloglással eljutni a munkahelyemre. Szegény Picim már majd szomjan halt. Az igaz, hogy gyalog is ugyanolyan messze van! De ötször annyi idõbe telt... 
Végülis azzal vigasztaltam Kisfiamat, aki engem vigasztalt, hogy semmi gond, nem a lábam tört el, csak a hátsó durrant ki. Ennyi! Majd megoldódik!
Pénteken 4-re megérkezett értem Lászlóm, aki szívesen segít nekem mindenben, ugrik elsõ szóra, sõt az esetek többségében kitalálja a kívánságaimat! Betuszkoltuk a bringámat a buszba, meg a háromhavi hazahozansó motyómat . :) Kérdi: nagyon sietsz? Mondom nem! Jó, akkor elmegyünk fagyizni, jó? :) Persze, hogy jó! :)
Hazafele -már itt Piripócson- megkérdezte, hogy van-e még öt percem? (Tornára kellett készülnöm, és ezért igyekezni haza) Igen van, persze, mit szeretnél? El kéne mennem a bringás boltba. Jó, hát dolga van ott... Néha nekem is lassan esnek le dolgok, most töredelmesen beismerem! 
"Mit akarsz a bringaboltban?" Rámnéz: belsõt a biciklidhez! (Öhhh... :D) Mondom rendi, de kifizetem! Jááájj, nagyon csúnyán nézett rám! Szóval kaptam ajcsiba egy belsõt!;) Én ám ezeknek a dolgoknak nagyon tudok örülni!!! :)
Hazahozott, de a bringám a kocsiban maradt. Szóval elvitte haza megszerelni. Este a bicómmal jött. Ha láttatok már karón varnyút!?!!! :D A majd kétméteres ember az én kis rózsaszín drótszamaramon! :) Jót mosolyogtam!!! :) Édes volt nagyon! Kiderült, küldõért is vissza kellett mennie, mert az is tök lukas volt... Meg még kikalapálta a sárvédõmet, hogy ne érjen a kerékhez, és megszerelte az elsõ fékemet is! A kis ügyeske!
Nagyon megköszöntem Neki, és aztóta is örök hálám üldözi! :)
( Rá három napra fõnim a férjével tekert ugyanezen az úton, mindkét elsõ gumijuk kilyukadt! Múlt pénteken Olivérrel jöttem haza, ugyanitt neki a hátsója pukkadt ki. Ez már gyanús, vagy egy gumis csinálja magának a biznicet akácfatüskékkel. Vagy nem tudom? Lehet az UFÓ-k? Szeretnének elrabolni valami jó kis, sportos menyecskét??? :D 
)
