Kérdezni tudni kell! 
Azt hiszem túl sokat kérdezek. Meg túl nagy hülyeségeket! Legalábbis ma este Lacinak feltettem két nagyon ostoba kérdést. Az egyik melléfogás volt, a másik meg egy befejezetlen mondatból adódó "cukiság".
Megkalapálta, fúrta, csavarozta, mitoménmizte az ágyat (én közben teregettem, tököt pucoltam és reszeltem -tiszta papás-mamás hangulat volt
) és gondoltam, ha végez biztos még hazaugrik, jól kipucolkodik, beillatoskodik, aztán jön vissza "udvarolni". Majd én is jól lefürdök az idõ alatt, mert hát rajtam még az aznapi út pora (és szaga) volt.
Végzett, összenyomtuk a kanapét, s elégedetten ráültünk -fõleg Õ volt elégedett, már elõre látom, életem végéig fogom én ezt hallgatni, milyen nagyszerû érzés ezen az ágyon ülni!
Olyan kis bújós-ölelgetõs a Szivecske, amit nagyon-nagyon szeretek benne, mert én is az vagyok, de így közös-büdösen valahogy nem volt annyira romantikus! 
Kérdem tõle: nem akarsz hazamenni? Néz rám
... már vigyorogtam, mert muris volt, mintha hazaküldeném, mondom, csak lezuhanyozni, aztán visszajönnél. Néz de hát õ indulás elõtt zuhanyozott. Nem éreztem rajta??? 
Ööööö.... DDDEEEEEE!!!!!! -válaszoltam. Nagyon röhögtünk, mert ez hullára nem volt meggyõzõ! :) (Szegénykém!) Én viszont elmentem zuhanyozni.
Aztán fürdés után szintúgy összebújva morfondírozott az ágyon, hogy hogyan kellene megcsinálni, hogy teljes keresztben alá legyen erõsítve, de össze is lehessen csukni? "Na majd éjjel kitalálom!" -tudniillik míg dolgozik. A mondatom végére azt a szót akartam tenni, hogy "éjjel". Mármint munka alatt. Csak hülyéskedve megkérdezni a dolgot, de még nagyobb hülyeség lett belõle, mint szántam, mert az éjjel szónál elcsuklott a hangom. Tehát csak ennyit kérdeztem, miután említette, hogy az éjszakai mûszak alatt kifundálja a megoldást: "Szoktál gondolkodni?"
Néz rám, vigyorog, és rögtön vág az esze, és sosem sértõdik meg (velem ellentétben). Azt mondja:
-Tudom, hogy beképzeltségnek hangzik, de... igen! Olyan jót nevettünk! :) Két lökött majom..................
