Ma végre elmentünk Lackóval és Olival Királyné Babi barátnõmhöz, megtekintendõ -és elhozandó- tõle egy varrógépet.
Már múlt héten lefixíroztuk a látogatás idõpontját, mert hát én is elfoglalt vagyok esténként, Babika szintúgy, Lászlónknál meg nem lehet tudni elõre, ugye (?!!!) hogy nagyon vagy nagyon-nagyon lesz elfoglalt aznap este? (
)
Mára összejött a talcsi, miután hazaértem a kozmetikustól, s elõtte végigfetrengtem a délutánt itthon hányingerig fajuló fejfájással, ami produkált némi kis szemfájást, fûszerezve arczsibbadással. No hát, miután ezekbõl kissé megkönnyebbültem jólesett elmenni Babi szülõi házához, s megtekinteni a régi, hatalmas szövõmûhelyt. Lászlóm is odavolt, láttam rajta, hogy csudálja az épületet, meg is tekintette egész hátuljáig. :) Itthon megkérdezte, hogy "mennyiért árulják barátnõdék azt a házat, mert nagyon tetszett az a hatalmas mûhely, jaaaj!!!" :) (Láttam én rajta, hogy ámulatba esve fürkészi:))
A varrógép érdekessége pusztán annyi, hogy életem elsõ varrógépe is ilyen volt, egy NDK gyártmányú Veritas. :) Jó sz*r volt a szentem, a vékony anyagokat nem is vitte, de Lászlóka azt mondta, hogy ha nem lesz jó, akkor megszögeli! 
Addig szögeljük, amíg jó nem lesz! Édesnek mindenre ez a "szakkifejezése" ha szerelni kell. Javítás egyelõ=megszögelem! :) Szóval ismerem a szerkezetet, itthon szétkaptam rajta ezt-azt és megláttam, hogy nincs benne orsó. Holnap veszek hozzá párat, orsózok rá cérnát, s beüzemelem. Ha sikerül... Már átnéztem, s eszembe jutott, hogyan kell cérnát fûzni bele! Tök jó érzés újra felfedezni mindent. De szerettem varrni, és most újra varrhatok!!! :) Nagyon örülök!!! :)
Pussz: Anix, aki felvarrja! ;)
