Megtörtént a bútorszállítás! :)
Ma Mariann (egy régi ismerõs) vitt át kocsival Szomszédfalvára a munkahelyemre, ami nagyon jólesett! Olivér is jött velem, és a kerékpározás valahogy nem bírt hiányozni se reggel, se este...
Délután lezsíroztam Alberttel és Mercédesszel, hogy milyen munkákat kéne itthon elvégezni, mert csak, és mert Mariann feljön kávézni miután hazahozott.
Nagyon ügyesen megcsináltak mindent, le a kalappal!!! Igaz némi kis zsebpénzzel lett laposabb a pénztárcám, de ez nekem nagyon megéri így, és végre nem kell aggódnom, hogy munka elõtt vagy után fogom-e szétkapkodni magam, hogy valamelyest rend és tisztaság látszatát tudjam kelteni a lakásban.
Tegnap Csabim tett rendet, elsõ osztályú volt! :) Mondhatni vérszemet kaptam!!!!! 
Annyi nektek, kölkök, innentõl ti takarítotok nálam mindig! 
:P
Szóval, valóban ügyesek voltak. Mercim bevásárolt, fürdõt takarított és WC-t pucolt. Albert felporszívózott a gyerekszobában, a hálóban, a gyerekszobában és fel is mosott. Ez tulajdonképpen csak azért volt nagy kihívás, mert ki kellett cígelniea számítógép asztalt a teraszra, illetve alkatrészenként kiszedni az ágy alól a másik ágyikódarabjait. (Közbenmuzeális értékû tárgyak kerültek elõ: egy kettétört tornarúd, egy vállfatartó a szekrényembe (nagyon juhéjj!) és Oli régi fakardja! )
Bazi nagy felfordulásra értem haza. 
Minden a teraszon, de valami ótvar pókhálósan, szzöszösen, koszosan!
Rögtön neki is láttam letörölgetni mindent, majd felsöpörtem, felmostam a gangot, mert rohangáltak a porcicák. Bent Albert már kezdett belefáradni a takarításba, nem volt kedve mókolni a porszívózással, mert akkor odébb kell pakolni a tengerimalacokat megint, és a többi. :) Nag ynehezen rábeszéltem, hogy tartson ki, mi is ugyanúg yunjuk, csak egyszer legyen már végre rend!!!
Mindennel végeztek. Oli is segített visszapakolni a gyerekszobába, indítottam a mosógépet (jáááj, dejszen még akkor ki is kell teregetnem!
) s Mercinek is találtunk egy új polcot az egyik szekrényben. Természetesen azt ki kellett pakolni elõtte meg letörölni. Sok ruciját áthajtogatta, még többet pedig kiszanált.
Mindeközben érkezett meg László. :)
Lehordtuk a bútorokat/bútordaraboka, bepakoltuk a kocsiba, majd átnyargaltunk Halas-tavas Falvára, kettesben. Cicu és Oli az apjukhoz vették az irányt.
Cili fogadott minket, kipakoltunk, és megdögönyöztük a Gabi nevû kutyájukat, aki egy bigül (jeah!) és össze-visszaugrált minket, különösen Lászlókámba lett szerelmes rögtön, mert õ tudta, hog yjól meg kell vakargatni a fületövét, a fejét, a hasát.
Idõközben befutott Gyurcsika is, áthozták otthonról a franciaágyát, meg egyéb apróságokat, Tamással a sógorommal. Nos így mindenki mindenkivel lekezelt, összeismizett: Laci Cilivel, (Tamást már ismerte ezer évrõl ezelõttrõl) Gyurcsi Lacival, hmmm... és én meg már mindenkit ismertem! :D
A következõ állomás Zsoltiék voltak, vagyis Mónika, akirõl említettem, hogy a pletykafészek sógornõm,de azért szeretjük. :) Áthívott sörözni, kicsit leültünk ott is. Kedvesen faggatózott, igen jámbor fajta (ja az egy vers) Jól elvoltunk, kiderült, általános iskolából emlékeznek egymásra halványan.
A kutyájukat hátra kellett zárni, vad amúgy is, de Laci nagyon félt tõle... Hm... 
Ezután sietve elindultunk haza, mikor is kifigyeltem Csaba öcsémet, aki a szomszéd kapuja mellé támasztott kerékpárján ült fél fenékkel és úgy beszélgettek. Jaj csak ne venne észre! De aztán megkértem Lackót, hogy álljon meg, legalább hadd köszönjek! Kiszálltam megpuszilni (tök ari volt, hagyta magát és nem kezdett rá, hog yne közelítsek, mert van nála fokhagyma). Mondom neki, gyere, bemutatlak a barátomnak, erre odakanyarodott bringával és lekezeltek Lackóval. Néztem a szépen alakuló házikóját, dicsértem a natúr-tégla oromzatot, mire beinvitált minket: "ha van tíz percetek, gyertek be!" Volt!;)
Nagyon szupi a kéglije. Ha Csersznyés öreganyánk ezt látná, leesne az álla! (A szemét vénasszonyának. 
Utálék egy némber volt!) No, szóval a szép ház látványától megtelve lendületett vettünk Piripócs felé most már tényleg, és szerencsénkre Misiék (négy házzal arrébb) nem voltak otthon.
Hazahozott, már nagyon fáradt volt: egész éjjel talpalt, mert nagoyn sz*rok voltak a gépek, egész éjjel egyfolytában szerelt, még ma is fájt a térde. Akkora, számítógép vezérelte masinákról beszélünk, amik alig-alig férnének el egy-két átlagos nappaliban. Nagoyn kell érteni hozzájuk, és sokszor órák, míg egyet mûködõképes éllapotba hoz. Nagoyn kifáradt. Délután számítógépeket szerelt, este meg nekem pakolt és a családommal ismekedett. Feljött még negyed órára a kedvemeért, de már szinte én küldtem el, hogy pihenjen még eg ypicit munka elõtt.
Érdekes nap volt a mai, élményekben gazdag, az biztos! :) /Lackó emészthet!:)/
