A mai napom igen váratlanul alakult!
Meséltem Nektek, hogy naok óta (közel egy hete) beteg vagoyk, múlt csütörtökön majdnem megfulladtam! Elég rémisztõ élmény...
Na szóval azóta beszedtem egy adag antibiotikumot, köptetõt, s alakulgatok. Még mindig nem vagoyk jól, és gyógyszer is kéne, ezért ma délelõtt (miután kibringáztam a kozmetikushoz a falu egyik szélére) vissszabringáztam az orvosomhoz, a falu másik végire.
Szépen szinkront köhögtem két másik pácienssel, zsibbadt az arcom, szemem, nem éreztem jól magam és egyfolytában szédültem, de aszittem már jól vagyok.
Harmadikként bekerültem a doktornõhöz, aki sápítozott két hallgatás után, hogy jobb tüdõm nagoyn csúnya, és hogy dagad-e a lábam? És hogy éreztem-e itt fájdalmat. Picit. És fáj-e a lábam? Fáj!
Gyerünk gyorsan EKG-t csinálni! Jó! Az tökéletes!
A vérnyomásom 140. Nagoyn szédültem. Nekem mindig 110 körül van.
És hogy anyukám és az embólia? Igen! És az öcsém embóliában halt-e meg? Igen! Hívom a mentõt!!! Igen?
Lényeg: tüdõembólia-veszély miatt szirénázó mentõ vitt a kórházba...
Na szóval Kincseim... nagoyn szédülök most is, rosszul vagyok, és nem írtam le valami hosszan az egészet (még egyszer) meret elszállt a teljes írásom az elõbb...
De lényeg, hog yitthon vagoyk, gyengén, amúgy a vizsgálatok kizárták a feltételezéseket, és csak hörgõgyulladásom van némi kis mellhártyagyulladással, amit illik kifeküdni!!!
(Így a héten nem tartok tornát, Vilmácska, bocsiiii!)
Kaptam másik gyógyszereket, és szigorúan feküdnöm kell, semmi vigéckedés bringával, sõt ha nem muszáj az épületet sem hagyhatom el.
Kicsit félelmetes volt az egész: nem akarnék 40 évesen kinyiffanni tüdõtrombózisban. Meg hát másban sem)
Sok puszi mindenkinek: Anix tökéletes szívvel, remek vérképpel, ócska vérnyomással ésbegyulladt mellhártyával
Jó egészséget Nektek!
