Azt gondoltam lesz idõm délután a cégnél írni pár sort, de nem volt.
Így "dolgunk" végeztével írok, örömben úszva!!! :)
Nemrég értünk haza Kalocsáról, egy laza zuhanyon vagyok túl és ezer örömön :)
Annyira fantasztikusak voltak a Bébikéink, hogy az valami csuda! Igen, elfogult vagyok, hát hogyne, de amit hazahoztam, az alig leírható!
Régen éreztem azt, hogy megtelek ÉLETÖRÖMMEL! Hogy fülig ér a szám és azon gondolkodom milyen szép is az élet a maga EGYSZERÛSÉGÉBEN, és csak úgy!!!
Hogy milyen kis tündérek a Lánykák a parkettába font hajacskájukkal, a cukibbnál cukibb tájjelegû szoknyáikban, a fenékigérõ színes szalagjaikkal. Az ország különbözõ részeihez méltó más-más népviseletekben! Az ifjú Legénykék meg a bõgatyáikban, láblengetve, kapkodva a kalapjaik után, nehogy leessen a sok ugrabugrától. Az ovis, komoly elszántsággal nekirugaszkodó táncbajnokok, akikkel a tanárnéni és bácsi még együtt táncol, húzza szét a kört, és jó hangosan énekel. Az integetni visszaszaladó kislánnyal együtt az egész pazar volt! És az a lelkesedés mindenki részérõl!!! Phúúúú! :) POZITÍV MAGYARSÁG! Na ez, aaaaz! ;)
Szétvet a büszkeség, de ennél nagyobb az az örömem, hogy a Kisfian úgy verte a csizmáját az élõzenére a többiekkel együtt, hogy ihajna! :D Pontosan, precízen, ütemre, koreográfiának megfelelõen, és sugárzó örömmel. A papírcetli után -õszintén?- egyáltalán nem gondoltam, hogy eljutunk idáig! :D (Késõbb kifejtem)
Gyönyör a léleknek! :)
Õk rábaközi népviseletben voltak, fehér, kétszoknyányi nadrágban, bõ ingben, kék mellényben, felhajtot kékfestõ kötényben, csizmában, pántlikás kalapban...
Most már egész biztos vagyok benne, hogy közösségi ember lesz az én Picinyem, jó úton halad felé! :) És sikereket fog elérni néptáncban. Hogy mi a siker? Hm... Egyszerûnek maradni, egészséges jókedvet élni meg, alkalmazkodni a másokhoz, amennyiben az elõrevisz, és érezni a zene ritmusát! :)
Pussz Mindenkinek! Csuhaaaajjja! :P 
