Még mindig semmi... István durcul rendesen. Gondolom. Vagy tényleg csak ennyit jelentettem neki a sok minden után. (?) Hogy le tudott koptatni egy tízsosoros levéllel, miután megismerte a gyerekeimet, és elhozta a fiát is múlt héten, a gyerek meg rögtön belémszeretett, hogy jönnek-e máskor is??? :(
Nem tudom hova tenni az egészet, annak ellenére, hogy tudom, hogy én bántottam meg. De nyolc bocsánatkérõ levél, négy sms, két szívecske után nem lehetne picit engedni? Asse bánnám, ha kicsit még morogna vagy odadörgölné, hogy na jól megbántottam, de így???... :(
Hogy se kukk, se bakk felszívódik aszt viszlát! :(
Vagy neki is most nyilatkozott meg az igazi éne, a makacs, rugalmatlan, konok, engesztelhetetlen??? Mert ha igen, én kívánok neki egy zökkenõmentes kapcsolatot, ahol mindenn pörfekt, soha semmi ellentmondás, elsõ alkalommal a nõ ágynak dõl vele, nincsenek elvárások, se menetrendje a dolgoknak, csak bééééke, béke és béke. Meg minden klaffoljon: korban hozzáillõ legyen, közel lakjon, max két gyereke legyen és imádják egymást, úgy hogy a nõnek van háza, kocsija és olyan kedves és
gyönyörû mint egy angyal!!! Ne legyen szikrákat hányó szemû anyós-jelölt, bunburnyák testvérek, se pusmosgó, kötözködõ haverok, mindenki jó szemmel nézzen az új menyecskére, és osztatlan szeretettel fogadják! Ráadásul elfogadják a gyerekei is, akik mellesleg nem hárpiák -mint mondjuk az õ lánya. És ezután és efölött az együtt kezdett életük gond- és problémamentes, nagy, romantikus csoda legyen.
Remélem tudni fogok róla, ha megtalálta, mert szerintem ilyen nincsen!............
Na megyek a dolgomra, az ezer fura gondolataim között bóklászva.
Sziasztok! Szép napot, legalább nektek!
