István szorgalmasan ír! :)
Azt írta tegnap este, hogy elõzõ éjjel összesen vagy egy órát aludt, mert gombóc volt a gyomrában... ;) Szegényke... Jól ismerem én is ezt a gombócosdit! :P Meg azt, mikor a hatalmas örömtõl a fél éccaka kimarad, mert a nagy boldogságtól annyira szárnyall az ember lelke, hogy képtelen visszaszállni a testébe, és nyugton maradni végre, legalább pár órára, és aludni hagyni a gazdáját! :P :)
Hm... Nagyon fura arra gondolni, hogy lehet, hogy valaki belém fog szeretni........ :)
Reggel, mikor ballagtam idefele a kövesút mellett, szõrmés kapucnimmal a fejemen, érezve-élvezve a csípõs hideget, azon töprengtem, hogy nemcsak a rossz dolgok ellen falazza be magát az ember, illetve nemcsak a szevedés húz magas kõfalakat körénk, vagyis de, igen! Csak az a baj, nagy baj, hogy errõl a falról nemcsak a fájdalmak és bántások pattannak le, hanem a szeretet is! És ez már szomorú! :(
Te biztos okosabb vagy nálam, Kedves Olvasó, de be kell vallanom, ez nekem csak most esett le!...
Nagyon nehezen oldódok, alig tudok nyitni, jégcsap vagyok, pedig most tényleg olyannal "találkoztam", aki megérdemli a bizalmat!
Remélem sikerül változnom, és olvadni. Mondjuk elõre tudom, hogy lassú folyamat lesz, amihez sok türelem kell. Nekem is, meg ennek a drága jó Istvánnak is, ha a közelembe akar férkõzni, értsd: lelkileg. De én azért akarok ám változni! :)
Ma hajnalban is olyan megható üzenetet küldött, egyetlen sorral a végén, ami ütött! :) Jó értelemben! Azóta is sokszor eszembe jutott, és rágom, ízlelgetem még mindig, annyira telitalálat! :)
"A szeretet mértéke: mérték nélkül szeretni." (Szt. Ágoston)
