Anix

Égetõ vágyat érzek magamban, hogy a papirusztekercset leporolva, írjak valamit a Kedvesnek!
Hogy nagyon várom már, hogy izgatott türelmetlenségemben azt sem tudom, mit csinálok. Hogy ne másfele vágtasson már, hanem emerre!
Hahóóó-hahóóó, kedves Herceg, hát innen integetek a várból!!! Nem látsz??? Hahóóóó!

Azt hiszem lehajítom Neki a szerelme levelemet, és ha arrafele vágtat, majd észreveszi és leugrik érte a lóról.
Hízelgõ soraimmal belopom magam a szívébe, és végre észreveszi hófehér keszkenõmet, amit már ezer éve lengetek Neki...
Aztán kiszabadít a hideg bástya fogsásából, és boldogan élünk, míg meg nem halunk!

Nem egyszerû ezekkel a mai hercegekkel...

Széles mosollyal, kipihenve ébredtem, nagyon-nagyon jót aludtam! A nap besütött a szobámba a függönyön át. Még ki sem nyitottam a szemem, de már éreztem, gyönyörû napra ébredtem! Ilyennek remélem az új évemet is!!!

Most megnyugvás van a szívemben. Ennek rettenetesen örülök, mert csoda Istentõl ez a lelki béke! Szeretném, ha megmaradna! Hatalmas kincsnek tartom!
Igyekszem is vigyázni rá, és vigyázni magamra!
Aztán a rámbízottakra -feladatokra és emberekre is! Néha kicsit sok, erõmön felüli a számtalan kihívás, de hiszem, hogy Istennel minden lehetséges!

SZÉP ÚJ ÉVET MINDENKINEK!!!

Egy újabb év kezdõdik, 2012. És egy újabb év zárult le.

Mennyi minden történt az idén!!! Veled is, Kedves Olvasóm?

Mozgásban voltam az esztendõ java részében, rengeteget dolgoztam, jöttem-mentem, intéztem az intézendõket. Sokszor voltam csúcson, de mély gödörben is (lelkileg), és az anyagi viharok is dúltak az elmúlt 365 napban rendesen.
Fújtak kellemesen lengedezõ, simogató szellõk is, és voltak fákat recsegtetõ, mindent elsöprõ orkánok is. Kisebb forgószelek, szembe homokot fújók is. A virágnyelvvel (szélnyelvvel) igyekeztem körülírni, hogy sok minden történt az idén! Jó is, rossz! Építõ és romboló dolgok is.

Sok olyan ami a figyelmetlenségem következményeként arculcsapást jelentett, olyan is, ami minden jószándékom és igyekezetem ellenére, érthetetlen módon ütött gyomron... Ilyen az élet!
A szépségekrõl sem akarok megfeledkezni! Több tucatnyi került ezekbõl is a 2011-es mindennapjaimba! Hála Istennek!

Sokat tanultam (konkrétan is, ha csak a két új végzettségemre gondolok) és sok mindenben változtam. Remélem a tanulságokat leszûrve jobb ember vált belõlem. Mindenesetre más lettem!

Mindenkinek azt kívánom, hogy 2012-ben legyen ereje szembenézni az életével! Úgy szimplán Az Élettel!
Amin kell, tudjon változtatni, amit el kell fogadni, ahhoz legyen ereje és méltósága! A lehetõségeket ne hagyja ki (ami elõreviszi a fejlõdésében) és éljen azokkal az alkalmakkal, amikor Õ tehet jót másokkal! Mindig! Legyetek figyelmesek, talpraesettek és bátrak!
Legfõképpen pedig szeretetteljesek mindenkihez! Ezen azt értem, hogy akinek gyengédség kell, annak adjátok meg azt, akinek pedig határozott helyreigazítás kell, egy jó nagy NEM, annak igenis nyomjátok az arcába, hogy "nem"!

Hát, sok sikert az új évhez!

MINDENKINEK VÁLJANAK VALÓRA A TERVEI, ÁLMAI 2012-BEN!

Sok szeretettel:

Mindenkinek van egy álma! Lá-lá-lá...
Nekem is volt, sok!
Most is van, egy olyan áltlalános nagy, a deszeretnékboldoglenni, meg van sok icurka-picurka is: dejólennehaírnama, remélemszépesténklesz, ugyeötösthozafiam, jólsüljönátacsirke, legyenidõmmindenre!

Igen, bárcsak mindig lenne idõnk mindenre!!!
megismerni magunkat, a világot, a másik embert, akit mellénk rendelt a Ég, a barátainkat, családunkat! Bárcsak mindig mindenkivel azt tudnánk tenni, amire a legnagyobb szüksége van, amire a legjobban vágyik! Idõ...
Nekem ez is álmom...

Aztán volt álmom Valaki, rég, világraszóló nagy szerelem, imádott, imádtam. Bele is tört a bicskám. A szívünk mindkettõnknek, és a fél életem! *nagy sóhaj* Azt hiszem még mindig szeretem, bár közel hat év telt el. Bár mindez most már csak plátói nagy, remegõs, sóhajtozós emlékezés, aztán megyünk tovább... Nekem legalább megadatott...

Néha álmodozom kis Õkrõl, ideig-óráig. Nagy ritkán, de van, hogy megérinti valaki a szívem! Aztán elég hamar le szoktam szállni a földre. Ez rossz hír. Vagy inkább jó -mert még nem keltem el!

Álmodom tovább arról a Férfirõl, aki a másik felem. Akivel izzik a levegõ, ha együtt vagyunk, aki mellett szabadnak érzem magam, mégis kötve egy életre, aki mellett több lehetek, mint önmagam, a legigazibb énem! Vidámság és öröm.

Hogy miért nem írok szenvedélyrõl, elfogadásról, a hétköznapok szépségérõl? Mert ez egyértelmû! Aki érti, érzi mirõl írok, Neki nem is kell mindezeket aprólékosan elmagyaráznom! És Õ már közelít ahhoz a férfihez, akirõl álmodom!

Hát, kedves nagy Õ-m, ha olvastad, feltétlen írj!
Én meg most megyek, ráfekszem egy pihe-puha felhõcskére (Ámorka mellé) és álmodozom Rólad tovább!
Sziaaa!

Hhhhhhhhhh - ez egy hatalmas sóhaj volt! :

Tudjátok: nem értem! Nem! Talán mert nem is akarom megérteni!
Én azt gondolom elsõ osztályban mindenki megtanult olvasni! Vagy neeeeem???
Nekem is kurva nehezen ment, de Anyuci pofonjai csak hatottak, mert másodikban már én hangsúlyoztam legszebben az osztályban!!!

De itt azt tapasztalom, hogy egyesek (de sokan!) nem tudnak olvasni. Vagy NEM AKARNAK???

Rögtön a bemutatkozó oldalra feltüntettem, hogy csak FÜGGETLENEK! Sajnos ennél nagyobb betûkkel nem lehet kiírni!
Mi nem érthetõ ebben? Nem ismerkedem HÁZAS férfiakkal, ÉLETTÁRSI KAPCSOLATBAN LÉVÕKKEL, és olyanokkal akiknek VAN BARÁTNÕJÜK. Olyanokkal természetesen igen, akiknek VAN NÕJÜK, CSAK NEM VALLJÁK BE!!!

Tegnap beszélgettem egy régi kis barátommal, aki egy félmondatában megjegyezte (fiú) hogy már nincsenek normális pasik, mert aki volt, azt is elrontják a csajok.
Hm. Ezen elgondolkodtam, bár nem kellett filozofikus mélységekbe emelkednem (vagy süllyednem) mert látom én is ezt!
Annyira könnyûvérûek és könnyen megkaphatók lettek a lányok (nõk, asszonyok) hogy nincs miért küzdeniük a férfiaknak! Ez valóban így van. A nagy többséggel! Szerencsére van azért a kis többség is, ahová én tartozom!

Nem szeretnék beképzeltnek tûnni, csak azt mondom, hogy vannak még természetesen élõ/viselkedõ emberek (nõk és férfiak is) akik az élet eredeti rendje szerint szeretnének ismerkedni! És mennyire kár, hogy ezt már magyarázgatni kell! Engem már az is bosszant, ha valakinek ezt a szájába kell rágnom 35-45 éves korában! Erre szoktam mondani, hogy nem vállalok gyereknevelést! Akit az anyja nem tudott gatyábarázni ennyi idõs korára, ne várjon tõlem plusz munkát! Érett gondolkodású emberkére vágyom!

No, nem vagyok prûd, ezért még azt leírom, hogy nem gond az ha valaki csak kefélni akar! Hát ha neki nem baj, akkor nekem miért legyen az??? Csak annyi, hogy akkor azokat keresse, akik szintén csak egy laza toszásra vágynak, oszt jónapot! Van ez így, mikor kibújik az emberbõl a szexista állat, most tagadjuk????? Ne!
A bennem élõ állatból is kikukkant idõnként az ember!

Mindenki találja meg, amit keres!!! Õszintén ezt kívánom! De mikor én kérve kérek mindenkit, hogy ne akarjon tõlem semmit, ha nem tudja (nem akarja) ugyanazt nyújtani, amit én tudok neki (teljes függetlenség, egymás éjjel-nappali felvállalása) akkor ne kerülgessen, mint macska a forró kását!

ÉS RENDRE ÍRNAK ENNEK ELELNÉRE a nõs faszik, kapcsolatban szenvedõk, mer júj-úgy-elromlott és fogggalma sincs mitõl?... (Bazdmeg Fiam, ha halvány lila sejtelmed nincs arról mitõl tojt be a kapcsolatod, mert még soha nem vetted a fáradtságot, hogy átgondolt mit cseszel el folyamatosan, vagy lustaságból nem ismerted meg a párod, se azt mi teszi õt boldoggá, mert egy önzõ dög vagy, akkor mit várnál tõlem, a velem kezdett kapcsolattól??????????????????? Pláne úgy, hogy édes hármasban még kínlódsz asszonnyal? Ja, ilyen soha nem lesz!!! Csak kérdem...)

És akkor jönnek a sértõdések, mikor visszakérdezek. Igen, még õ sértõdik meg!!! Mert vagyok olyan pofátlan nõszemély, hogy megkérdezem, mikor ismerhetem majd meg a feleségét??? Felszívja magát és hûdeodamondja nekem!

Mert ÉN BUNKÓ mindenki adatlapját átolvasom! Mindig!
No, kellemes ismerkedést!

Újra itt!

Remélem Mindannyiótoknak ugyanolyan szép Karácsonya van, mint nekem!!!!! Tényleg, szívbõl kívánom! Annyira boldog vagyok, hogy azt alig tudom szavakba foglalni...
Az indulás és a megelõzõ események után, igazán szívet melengetõ, minden szempontból csodás tegnap este van mögöttem, a mai nap is nagyon szép volt! Családdal (ami a mi esetünkben nem nagy, hanem inkább hatalmas! ) és rengeteg kajával! Brrrr -ha rágondolok, már attól rosszul vagyok!
Bacon-ös sült pulyka, töltött kacsa, rántott csirke, rácponty, halászlé, rántott egyebek (karfiol, füstölt sajtos hús, fasírozott, a felsorolás nem teljes) és a tizenhatféle süti, kalácsok, lúdláb, pávaszem, na meg a sörike, a páleszka, és egyéb kontyalávalók... Huuuh...

Aztán a sok szép ajándék, nem is gondoltam volna, hogy ennyi mindent kapunk, kapok... Szeret a családom, és ez annyira jó érzés! Helyemen vagyok a világban, annyi keserûség után, annyi megpróbáltatást kiállva. Végre azt érzem, hogy megérte annyit adni, mert egy jó ideje már csak kapok-kapok-kapok! *meghatódott sóhaj*

Játszottuk a hatalmas fa alatt, a gyereksereg fel volt pörögve ezerre: futkároztak, nyúzták a nagyobbakat, izgatottan várták az ajándékbontást. Aztán játszottak, beszélgettünk, borzalmas hangzavar töltötte be a családi házat!

Ma közösen mentünk ki az Öcsénkhez, majd egy kis helyre, ahol eltöltöttünk még egy órát, majd mindenkihazafele vette az irányt. Most egyedül vagyok, de jólesik ez a békés nyugalom! Leülök olvasni és kinéztem egy filmet is magamnak!
Holnap ebédvendégeim lesznek.
A hét második felébe pedig pizsamapartit szerveztem hozzám! Alig várom! Rengeteg munkám lesz vele, de elõre tudom: megéri!

Még egyszer és summa summárum: Mindenkinek legyen teli a szíve úgy és annyira örömmel, mint ahogy az enyém van most!
SZÉP AZ ÉLET!

Nem, nem nekem, csak egy ideig nem fogok tudni írogatni ide... (Lehet, hogy Ti így jártok jobban... )

Érdekes dolog itt ismerkedni. Nagoyn élvezem!
Sok mindenre megtanított! Komoly emberismeretre tettem szert a már meglévõ mellé. Mennyi féle ember, és mennyiféleképpen alakuló kapcsolatok... Szép beszélgetések, egymás lelkének cirógatása, aztán másnap kurvaanyázás... Átbeszélgetett hosszú órák, és utána fura befejezések. Megrökönyödöm mindig egyesek viselkedésén. Nem kéne! Nem fáj vag yiylesmi, egyszerûen csak még mindig nem tudom elhinni, hogy hog ylehet egyik nap így, a másik nap meg úgy viselkedni. Rengeteg hisztérikus ember van. Meg köpönyegforgató, jellemtelen és hazudós...

Nem számít, én szeretném kerülni õket, õk is kerülhetnének engem, én mindig is azt fogom hinni és remélni, hogyhog yvanak rendes emberek (nõk és firfiak) akik hiszenk a jóban, a kedves és szép és nemes dolgokban, még akkor is ha sajnos a mai világban nem ebbõl a van a több!

Ezt akis ma késõ esti szösszenetemen direkt nem fogom korrektúrázni egy Kedves új Ismerõsöm miatt!
Cause I'm real!!!
Köszönöm a sok nevetést!

Ezt a bejegyzést arra szánom, hogy röviden bemutatkozzam Neked! Érdekel?

Milyen is vagyok én? Ezt mindig annyira nehéz megfogalmazni... Mert mihez viszonyítsak, mibõl induljak ki? Milyen szempontok alapján szedjem össze a fõ tulajdonságaimat, ami persze mások számára lehet, hogy nem is fontos, nem szembetûnõ, vagy éppen teljesen másnak látnak, gondolnak.

Akkor az lesz a kiindulás, hogy én milyennek látom magamat, és ezeket vélem magamról a legfontosabbaknak:

Megtanultam önzõnek lenni! Lehet, hogy most kinevetsz: mit kell ezen tanulni, hisz mindenki elve önzõ! Nem igaz!
Nekem meg kellett tanulnom elvárni! Meg kellett tanulnom, hogy ne csak adjak, hanem igényeljem a másiktól a figyelmét, a kedvességét, az idejét, a konkrét törõdését, elvárjak dolgokat, amit megtegyen értem. Nem egészséges csak adni!!! Legyen egyensúly az adok-kapokban, különben minden borul! Szóval tudok adni, nagyon is, és szívesen, DE ELÕSZÖR elvárok!!!

Aztán ami még nagyon fontos: kerek, egész embernek érzem magam! Nem azért szeretnék társat az életembe, mert juj mi lesz velem egyedül, magamban??? Nem! Jól megvagyok magamban, egyedül élek, de nem vagyok magányos!!! Miért?Mert kiegyensúlyozott életre törekszem! Nem az égbõl pottyant, én tettem ilyenné, kõkemény munkával! Sok-sok-sok egymagam megharcolt órában, amíg a munkámért, a pénzemért, anyagiakért, és a lelki egyensúlyomért küzdöttem! Küzdöttem, nem magától jött semmi, és most igazán és elsõsorban belsõ értékekre gondolok, pozitív tulajdonságokra és tapasztalatokra! Megvívtam a harcaimat másokkal is és magammal is, ezért meg is becsülöm mindezt! Másokban is!

Szóval ezekbõl kiindulva állítom és érzem magamról, hogy boldog ember vagyok! Nagyon tudom sajnálni, mikor az emberek a boldogság és a szerelem közé egyenlõségjelet tesznek! Sajnálom õket, mert hatalmasat tévednek, és valami olyanban élnek, ami tönkreteszi az életüket!
Ahhoz hogy boldog legyen valaki, számtalan dolog kell. Olyan ez, mint egy nagy kosár alma. Teli érett, piros é zöld és sárga almákkal. Mindegyik valami más. Egyik munka, a másik megélhetés, a harmadik a kedvtelés, a negyedik a szabadidõ, az ötödik a barátok, a hatodik a tanulás, a hetedik a lelki béke, a nyolcadik az önuralom, a kilencedik a hit, tizedik a család, tizenegyedik a megbecsülés, tizenkettedik a szerelem, tizenharmadik az, hogy segíteni tudok másoknak........ és így tovább, szóval ebben a kosárban valójában rengeteg alma van! És a felsorolás nem sorrend, csak darabszámokat jelöl.
A baj akkor van, ha valaki csak olyan almákat akar a kosarába tenni, amiken 13-as szám van, vagyis szerelem, szerelem, szerelem és semmi másnak nem hagy, nem készít helyet. Na, az ilyen ember teljesen kétségbe tud esni, ha nincs szerelem az életében, mert üres a kosara!!! Semmi mást nem tett bele, ne gondolkodik, elkezdi hajhászni a boldogságot! Az meg jó gyorsan fut elõle -a galambok is felreppennek, ha közéjük szaladsz!
A szerelem nem valami istenség, csak egy alma!!! Nem kell megijedni, ha éppen nincs jelen az életünkben, mert ezernyi más teszi ki a boldogságot!
Ezért vallom én magam boldog embernek, mert ezer más jó dolog van az életemben, amiben hasznos vagyok, sok embernek szüksége van rám, kiteljesedett életet élek!

Nagyon szeretnék valakit az életembe, természetesen, de az is egészen biztos, hogy nem akárkit, és nem mindenáron! Legyen õ is legalább annyira kerek, boldog, kiegyensúlyozott ember, mint én! Egészet akarok, nem felet! Nem engedem meg senkinek, hogy a "fél életével" szétzilálja az enyémet!

Az elfogadásról: nyilván minden ember életében vannak olyan tények, amiken már nem tud változtatni, vannak olyan tulajdonságok, amiket szeretni nem nagyon lehet, maximum elviselni. Persze nem árt, ha a másik ezeken próbál változtatni. Csak az nem változik, aki NEM AKAR!
Nekem is vannak tények az életemben, amiken nem tudok változtatni (az hogy elváltam, vagy a korom) és vannak olyanok is, amiken nem is szeretnék akkor sem, ha lehetne: például a Gyerekeim! Azt hiszem, ha valakivel szeretjük egymást, nem negatívum, hanem pozitívum, ha a másiknak van gyereke! Legalábbis eddig e a tapasztalatom! Édes-kedves gyermekeim vannak, jó humorral, nagy intelligenciával, hatalmas szívvel és bájjal megáldva.
Nem apukát keresek, hanem társat magamnak! És ez nagy különbség!!! Majd a gyerekeimrõl gondoskodom én! Nem pénzeszsáknak kell a pasi!
Még csak annyit, hogy nyitott és elfogadó vagyok, nagyon tudok alkalmazkodni, rugalmasan állni dolgokhoz ez részemrõl is adott!

Örökké vidám! Én mindig jókedvû vagyok!!! Hogy ez miért van? Nem tudom... Alap adottságaim egyike! Ki nem állhatom a mufurc embereket, nem szeretek velük együtt lenni! Sõt: a negatív kisugárzású, búvalbélelt egyedek kerüljenek is el, ez kérés!
Mindenkinek vannak rosszabb napjai, nem errõl beszélek, nekem is van sokszor, de úgy gondolom az, hogy mosolyogva éled-e az életed, az döntés kérdése. Minden reggel! Nem több, nem kevesebb!
Nevess!

Talpraesett! Gyerekkoromtól munkára neveltek! Hatalmas gazdasága volt már a nagyszüleimnek és a szüleimnek is, a kétkezi munkát a mai napig imádom, bár szellemi foglalkozású vagyok. Korán kelek, gyorsan végzem a feladataim, mindig vannak terveim, sok vendégem szokott lenni, pezseg az élet körülöttem.
Sportolok, mindig mozgásban vagyok!
Ezért nem szívlelem a lusta embereket, a pipogyákat, egy férfi ne legyen nálam nyeglébb...
Nem tetszenek a kövér férfiak, mert számomra az a lustaság és az önuralom hiányának a jele.

Gyenge nõ: valójában a leghõbb vágyam, hogy ismét "gyenge nõ" lehessek (a szó nemes értelmében) egy erõs férfi mellett! Mondjuk ez így, egyedül nem igazán megvalósítható, mert nem tehetem meg!!! Erõsnek kell lennem. Néha szinte férfinek! És ez nem jó, nagyon nem jó...

Hmmm... Még sok mindent írhatnék magamról, de... maradjon felfedeznivalód is!
Lényegében egy erõs oroszlánnal állsz szemben, Kedves Olvasó, aki nagyon könnyen és szívesen tváltozik ám doromboló kiscicává!

Ha nem reagálok, az nagyjából nemet jelent! Nem, nem nagyjából, hanem egészen pontosan azt!

Sajnálom, amikor valaki nem érti ezt. És kezdõdik a népnevelés! Irkálás, hogy udvariasság így meg úgy... Hm. Szerintem egy felnõtt férfinek (és nõnek) is tudnia kell már egy bizonyos kor után, hogy ha nem kell, akkor hanyagolják. Sz*r ügy, de ez van -és nem kezdek el senkit se zaklatni, hogy ugyan mondja már ki világosan és érthetõen, hogy NEEEEM! Mert valójában már kimondta... Tartás, emberek!!!

Ha abból nem érted édes csillag, hogy nem kapsz választ, viszont-lávolást, nem fogadom el a flörtöd, nem adok hozzáférést, nem írok levelet... hát, vajon mit kéne még reagálnom???
Általában viszont szoktam írni egy rövidke és udvarias választ, de mégis van aki leolt utána: beképzelt vagyok, túl magasan van a léc, mit képzelek, és miért nem teszünk egy próbát, meg attól lehetünk barátok!
Az igazság az, hogy vannak barátaim, szóval nem barátokat szeretnék itt találni!
Másik: az, hogy neked magas a léc, ezzel te minõsíted saját magad, és sajnálom, ha úgy érzed alatta vagy... Nem én mondtam!!!

Ha nem reagálok, az nagyjából nemet jelent! Nem, nem nagyjából, hanem egészen pontosan azt!

Sajnálom, amikor valaki nem érti ezt. És kezdõdik a népnevelés! Irkálás, hogy udvariasság így meg úgy... Hm. Szerintem egy felnõtt férfinek (és nõnek) is tudnia kell már egy bizonyos kor után, hogy ha nem kell, akkor hanyagolják. Sz*r ügy, de ez van -és nem kezdek el senkit se zaklatni, hogy ugyan mondja már ki világosan és érthetõen, hogy NEEEEM! Mert valójában már kimondta... Tartás, emberek!!!

Ha abból nem érted édes csillag, hogy nem kapsz választ, viszont-lávolást, nem fogadom el a flörtöd, nem adok hozzáférést, nem írok levelet... hát, vajon mit kéne még reagálnom???
Általában viszont szoktam írni egy rövidke és udvarias választ, de mégis van aki leolt utána: beképzelt vagyok, túl magasan van a léc, mit képzelek, és miért nem teszünk egy próbát, meg attól lehetünk barátok!
Az igazság az, hogy vannak barátaim, szóval nem barátokat szeretnék itt találni!
Másik: az, hogy neked magas a léc, ezzel te minõsíted saját magad, és sajnálom, ha úgy érzed alatta vagy... Nem én mondtam!!!

Nos: olyan embernek még az adatlapját sem olvasom végig, se meg nem nézem a képeit, aki nõs! Mert mindegy hogy néz ki, ha nõs! Nem az enyém és ÉN MEG PLÁNE NEM VAGYOK AZ ÖVÉ, ÉS NEM IS LESZEK!

Aztán a 300-500 km-re lakók -na azok nagyon bátor emberek, mondhatni HÕÕÕSÖK! Nincs számukra akadály, nekik aztán minden megoldható, még a fél ország keresztül-kasul szelése is! Hm!Õ Superman! Én meg a hitetlen és két lábbal a földön járó egyszerû halandó, aki tudja milyen fontos hogy sokat lehessen találkozni azzal akit kedvelünk, és az 500 km, a fél nap utazás ezt eleve kizárja. Szóval számomra ez a fajta Superman-figura inkább csak hulla komolytalan és meggondolatlan!...

Aztán a Pici Bébik: cukik, mi tagadás, Adonis testtel és a csodás fiatalságukkal, intelligenciájukkal, kétségbeejtõ a szépség és a fiatalság varázsa! *naaagy sóóóhaj* DE! Társat szeretnék, nem még egy gyereket!

Nincsenek továbbá komplexusaim sem: nem keresek pótapukát vagy nagypapát, és nem szeretnék gruppenezni sem, ahol már azt se tudni kinek hol van meg melyik a füle vagy a farka... A nõket szeretem igen: anyukámat, a lányomat meg magamat is természetesen! A többiek maradjanak otthon!

No, ennyit a puffogásból, lehetne még, remélem ilyesmiben nem lesz többször részem! (Ez volt a hiábavaló álom rész... )

Puszi minden édes-drága itt lévõ, kedves, aranyos társkeresõnek!
Szívbõl kívánom, hogy találják meg az igazi szerelmet!
Nincs annál jobb az egész világon semmi...........................

Sziasztok!

Még holnapig VIP tag vagyok, így gyorsan írok pár sort a naplómba!
Nagyon szeretek írni, hosszabb-rövidebb történeteim két könyvet is kitennének, sokan bátorítanak rá, hogy írjak! Hozzá is kezdtem...

Most talán inkább arról, hogy miért is vagyok itt?

Úgy gondolom minden internetes társkeresõ hely ugyanúgy egy (1) lehetõség, mint bárhol máshol megjelenni a való életben. Én megjelenek!
Sok helyen. A munkámból, kedvtelésembõl, a hétköznapi ténykedéseimbõl adódóan. Szeretek jönni-menni, szervezkedni, intézkedni! Csak akkor vagyok otthonülõ, ha házhoz köt a munkám, vagy beteg vagyok -mint most is.... Meg mondjuk, ha nagyon elfáradtam és jólesik végre behúzódni a kis kuckómba, és jóóól magamra zárni az ajtót!

Idõnként vannak ilyen "pokrócos" napjaim- Pokróc vagoyk én is (kiálhatatlan, mufurc, egykedvû, házsártos szipirtyó) és beleburkolódzom a világ elõl egy nagy plédbe, és jól elbújok a világ elõl... Nah persze, nem lehet! De néha jólesik minden és mindenki mást kizárni az életünkbõl. Pár napja ez az életformám, illetve az ágybanfekvés! Randa egy dolog ez a spanyolnátha!!! Ne kapjátok el!

Az igazi énem, amikor jól vagyok, az az eleven, világmegváltó, mindennek örülõ, sütõs-fõzõs, sokat dolgozós, mindenkivel beszélgetõs, embereket szeretõs.