Ekkkora egy marhát! :D
Teljesen szét vagyok csúszva ma! A dekoncentráltság hozzám képest komolyan és erõteljesen összpontosított lényegretörés! 
Az volt, hogy 3/4 12 elõtt kettõ perccel néztem a telómra, hogy mennyi az idõ. Íííííj! Ha nem fiogyelek oda rendesen, még a végén túlórázok itt nekik két percet! Nem tehetem!
Gyorsan összepakoltam a cuccaimat a lenti irattárban, lekapcsoltam a villanyt, bezártam, leraktam a kulcsot, felkaptam fenn a táskámat; és az itteni szokásoknak megfelelõen végigköszöngettem az összes irodában, hogy "Sziasztok! További jó munkát! Szép délutánt! Kitartás!" Miegymás...
Négy órában dolgozom, 3/4 8-tól 3/4 12-ig tart a munkaidõm. Szeretek itt lenni, jó a társaság, nem az a tipikus fújunkegymásra magyar csapat, tényleg nem! Segítõkészek a kollegák, a többirõl meg mondjuk nem akarok tudni! Október közepéig leszek, addig nem akarom kiismerni a céges nyûgöket!
A fõnökömhöz elég érdekes (vagy inkább furi?) viszony fûz, egyszer majd azt is elmesélem részletesen, hátborzongatóan izgalmas lesz! 
Szóval fõninek is besziáztam, táskával a kézben, teljes menetfelszerelésben, és õ jó hangosan visszasziázott! 
Csak lent köszönt Erzsike olyan furcsán (õ a pletykagép, tõle kell óvakodni) hogy már el is mész!? Én meg mosolyogva mondtam neki, hogy mindig eddig vagyok, háromnegyed nyolctól háromnegyed délig! Nézte az órát, mosolygott, elköszönt. A kis undok, gondoltam magamban, mit nézegeti itt nekem olyan hülyén az órát?!? 
A lenti csajoktól is búcsút vettem, épp beszélgettek picit, köszöntek, néztek, mosolyogtak, s én elsétáltam hátra a bringámért.
Dóri barátnõmmel meg volt beszélve, hogy ma meló után elmegyünk capuccinózni a Bim-Bam cukrászdába. Drótszamárra pattanás elõtt felhívtam, hogy "Helló, három perc és ott vagyok elõtted!" Visszakérdez: "Ilyen korán???"Mire én: "Igen! Mindig háromnegyedig vagyok!" Õ: "Tudom! De még csak 3/4 11 van!!!" "Mi?!" 
Majdnem kiesett a telefon a kezembõl! 
És tényleg! Tíz óra ötven volt! Mamám, ezt az égést! Csak annyit mondtam neki, hogy "Hú, basszus, tényleg, de én már vissza nem megyek!!!" Elkapott a röhögés!
Ilyen hülyét mint én? Hát akkor ezért nézett annyira Erzsike, hogy hova húzom én el a csíkot háromnegyed 11-kor??? Kolleganõk is utánamnéztek, de én akkora meggyõzõdéssel viharzottam ki a lenti irodából, hogy azt hihették, valami hivatalos elintéznivalóm akadt, és biztos elkéretszkedtem...
Dóráig egész úton röhögtem, nem tudtam leállítani magam! Ilyen bolondot, mint én! Persze azért próbáltam komoly képet vágni, mégicsak jönnek-mennek az emberek az utcán, nem általánosan bevett szokás vihogva kerékpározni! 
Dórinál kipukkadtam, kétrét görnyedve röhögtünk! Õ is, én is! Ezt nem hiszem el! Azt mondja látom nagyon kész vagy! Hát ja! Két napja érzem, hogy teljesen szétszórt vagyok, majd elalszom, nem tudok odafigyleni semmire. Na, de eeez?
Holnap maradhatok egy órával tovább, a maiakat pótolni!
Majd azt mondom, hogy elintéznivalóm volt, és ma ezt ledolgozom. Már csak nem fogom bevallani nekik, hogy csesszétek meg, tegnap véletlen elmentem haza egy órával korábban... 
Na páá:
Anix, szétfolyva...
