Minden kezdet nehéz, szokás mondani, de valóban így van! Nálam legalábbis. Valami újba kezdeni, hozzálátni olyasmihez, amit eddig nem csináltunk, ez mindig nagy dolog és nehéz feladat. Kihívás, és szembesülés önmagunkkal. A képességeinkkel, a tulajdonságainkkal. Tolulnak a kérdések közben, hogy lesz-e elég kitrartásom hozzá és egyáltalán kell-e ezt nekem csinálni
Persze, hogy kell! 
Különben nem vágott volna már bele annyiszor az ember újra és újra. Ha nem kéne, akkor nem lett volna annyi (még ha sikertelen ) próbálkozása is vele. Vagy csak befejezetlen...
Hát, nekem van pár befejezetlen, vagy inkább úgy mondanám, megkezdett próbálkozásom az életemben! 
Ilyen a nyelvtanulás, amivel vergõdöm már egy ideje. Borzasztó rendszertelenül sikerül haladni vele, de azt rendszeresen ismétlem! 
Mindegy, kitartok, és egyszer úgyis angol-orosz szinkrontolmács (is) leszek!!! 
A másik vergõdésem az írás. Rengeteg kis "novellácskám" hever a fiókban, történetek az életembõl. Kis gyöngyszemecskék, amiket fel kéne végre fûzni egy zsinórra. A legnehezebb nem is ez a része a dolognak, hanem a könyv eleje. A bevezetõ! Mert ha van mirõl írnia az embernek, akkor ömlenek a gondolatok, formálódnak a történetek, de ezeket valahogy rendszerbe kéne foglalni! Régóta forgatom a fejemben a mikéntet és a hogyant, de örömmel mondhatom, hogy tegnap végre összeállt a kép! A RENDSZER!!! 
És megírtam a legfontosabbat (vagy legnehezebbet?): a bevezetõt is!
Most nagyon boldog vagyok, mert így most már "csak" írnom és írnom és írnom és... írnom kell! 
Azt meg imádok! Nem mondom, hogy tudok, de szeretek.
Drukkoljatok nekem, légyszi, hogy végig tudjam csinálni, jöjjenek a gondolatok, logikus legyen, szépen felépített, és ami a legfontosabb: élvezetes és olvasmányos!
Mindenkinek sok sikert kívánok én is az álmai és a tervei megvalósításához!
