...meg én is
Bocsi, hogy olvasnivaló nélkül hagylak Benneteket, de elég sûrû volt az életem mostanság.
Mondjuk én olyan vagyok, hogy akkor sem tudok azonnal írni, ha nagy örömök vagy nagy élmények érnek, és most ezekbõl is van rengeteg!

Még mielõtt azt gondolnátok, hogy valami pasitéma, szólok elõre: neeem! Nem csak ez lehet a boldogság. Bár mondjuk már nagyon hiányzik az életembõl az igazi társ... *sóóóhaj*

No, megyek pakolni (bár elõtte reggelizem) mert ma jön egy asztalos a fiával, és felszerelik a tornrúdjaimat (balettrudak) a nappaliba, a tükröket, a bordásfalat. Elég nagy munka lesz kirámolni és elhúzkodni a szekrényeket, és kitalálni, hogy minden jól elférjen...

Úgy ürölnék, ha sajnálnátok egy kicsit... Köööszi!
Na, pussz-pussz evribádi!