Már egy ideje semmit sem tudok Róla... :(
Nem tesz ki semmit a netes oldalaira. Legutoljára a szülinapomon lépett fel szétnézni. Különös... Azóta nem!
Még mindig szeretem! Jaaaj, nagyon szeretem! Fogalmam sincs, hogy el fog-e múlni valaha? Nem! Nem fog! Õiránta soha nem fog.
Képek vannak elõttem, amiket már akkor is láttam, amikor még együtt voltunk, hogy idõs korunkban találkozunk, és sírva borulunk egymás nyakába, és elzokogjuk az egész életünket egymásnak, és azt az ûrt, amit egymás hiánya okozott. Betölthetetlenül.
Nincsenek tökéletes emberek, de tökéletes szerelem van!!! Létezhet számunkra valaki, aki NEKÜNK tökéletes!

Az elsõ találkánk elõtt is izzott a levegõ köztünk, utána meg pláne! :) Nagyon szerettük egymást! :) Amikor már nagyon hiányzott egyik délután, írtam neki sms-t. Elküldtem. Pár másodperc után megjött az Övé! :) Vigyorogtam boldogságomban! :) Aztán mikor találkoztunk, Õ mesélte, hogy megfigyeltem, hogy ugyanaz a nap, ugyanaz az óra, ugyanaz a perc, ugyanaz a másodpercében küldtük el egymásnak az üzenetet??? És tényleg! :) Azt mondta: Anibaba, ez nagyon erõs lelki kötõdést jelent! Igaza lett, azóta sem tudom elengedni...
Amikor leszálltam a vonatról és Õ továbbutazott, hazáig sírtam a bicajon, mert annyira gyötrelmes volta a gondolat, hogy nem lehetünk egymáséi. Este beszéltünk és elmondta, hogy szégyelli, de be kell vallania, de hazafele sírt a vonaton (!!!) de annyira zokogott, hogy át kellett ülnie egy üres fülkébe. Mindent egyszerre éreztünk! :)
Ha ez most is így van, akkor épp rám gondol! :) És sokat, egyre többet mostanság! És felelevenedik a szívében minden együtt töltött pillanatunk, ami mind egytõl egyig annyira egyszerû, és annyira nagyszerû volt!!!

Ha most megfogná a kezem, beletenném az enyém az Övébe, és ugyanonnan sétálnánk tovább, ahol annak idején megálltunk! Semmi sem változott! Mintha csak éjszakára reggel jött volna, és ébredés után folytatódna a nap...

Édes Istenem! Ugye jól van? Ugye él?...


Eljön az a pillanat, amelytõl a neve egymaga elég imádságnak, mert már semmit sem tudsz hozzátenni. /Antoine de Saint-Exupery/